lelektomeg-index

Ha kettőt kívánhatnék akkor az egyik az egy nagy pohár metaxa lenne, a másik pedig,hogy néhány napra Hermann Ottó legyek.
Az első kívánság, gondolom nem igényel különösebb magyarázatot, de a második sem nagyon.
Magam részéről nem vagyok egy tápláléklánc ellenes, de a papucsállatka és a kétéltűek közti fejlődési szakasz népes tagjait szívesen iktatnám a földről, cserébe egész sok időt szánnék arra, hogy kifejlesszem a madáreledelek egész sorát, a szunyogporlevestől elkezdve a békalábcsokiig, hogy azért mégse bomoljon fel a lánc.
Erre kevés eséjt látok, ezért jobb lenne akkor már megismerni azt a sok érdekes-gusztustalan állatot-növényt, ami körülvesz minket.
Hát ezért.
Az objektivitáshoz tartozik, hogy Anna egy kényelmes ágyat és egy milánói makarónit kérne.
Sok restanciánk van, ezért tematizálodunk kicsit.
Így akit nem érdekelnek bizonyos fejezetek, ügyesen átugorhatja őket.
1. manic street preachers
2. krankenhaus a város szélén
3. Hermann Ottó ha élne, nagyon öreg lenne
4. a szúnyog
5. az idő születése

1.
Elég kedvenc együttesem volt a 90-es években a felenti együttes, ehhez képest szégyen, hogy gyanúm nincs, hogyan kell hejesen leirni a nevüket.
És a kedvenc számcímem pedig a motorcycles emptiness volt tőlük.
Bármikor biciklire vagy motorra ülök mindig ez a szám jut eszembe és kedvtől illetve maligán foktól függően dudolgatom, vagy óbégatom.
Ugyanis vezettem nagymotort is. Váltósat. Anna nem mert mögém ülni, szerintem én se mertem volna magam mögé.
Motoron menni, az semmihez sem hasonlítható élmény. A biciklizéshez sem. Ott ugyanis, akármikor zúgok le a lejtőn, mindig az jut eszembe, hogy na majd mindjárt meglesz ennek a böjtje és jön mindjárt az emelkedő és szopódhatsz rá felfelé. Más kérdés, hogy szeretek szopódni felfelé, de akkor is.
Motoron meg maximum kicsit lassabban mész felfelé.
Tehát motor, kihúzattam, mentem a bivalik közt, és tényleg jó volt váltani, nem csak automatázni.
Sajnos egy betegség meggátolta, hogy vezetői spektrumunk, egy Mahindra traktor vezetésében teljesedjen ki, de sebaj.
Zárojelben, hogy itt a traktorosok akkora figurák, hogy simán kaphatnának egy tévéműsort valamejik kereskedelmin.
Hatvan-hetvennel tépnek, a rakomány meg a népek lobognak a platón és kajabálnak és mindegyik trakeszon van egy kazettás magnó, meg három hangszóró és üvölt a sláger.
Táncolj Tápiószecső Parádé.

2.
Ez volt amit leginkább próbáltunk elkerülni, de ahhoz képest jól sült el és Hermann Ottó is büszke lenne ránk, mennyi szép állatmegfigyelést tettünk.
A kórházban.
Kiderült, hogy a gekko buta állat, és órákon át többször is betámadja a szöget a falban, hogy a lepedőn lévő apró ugráló állatkák nem mind csípnek, hogy Semmelweis Ignác tévedett és elég, ha fecskendő steril a minden más semmijen és a gyermekágyi kézmosás hiánya nem hagy maradandót a testünkben. És elsőre találtak vénát, ami húsz éve senkinek sem sikerült. Ha az első héten történik mindez, akkor biztos beszarok a körülményektől, így meg rendben volt a kosz, a véres lepedő meg az egyszerűség.
Volt intenzív osztáj is, ami annyit tesz, hogy be lehet zárni az ajtaját a teremnek.
Injekciók után, az otthon is jól ismert, priznic módszert alkalmaztuk, más tiszta rongy nem lévén, a koszos alsógatyámmal.
Az meg mindig is lenyűgözött, hogy lemásztunk a fáról, lett agyunk a tűzhöz, piramishoz, fugapöcökhöz és szívműtéthez, járunk gyúrni és erősnek hisszük magunkat, mint az istenek, és akkor jön egy kis agyatlan baktérium vagy vírus és lever a lábunkról.
Akkor meg hova ez a rohanás. Nem mondom hogy nagyon produktív teljesítmény, de akkor is dicséretes.
És korrektül megjegyzem, hogy kevesebb koszos embert látni Indiában, mint énmagamat.
Még Chennaiban vettem egy néprajzos inget, mert az enyémek alkalmatlanok a klímához és azóta, írd és mond abban nyomom. Néha mosom, de már nem látszik rajta.
Úgyhogy szépen hozzárelativizálodtunk a koszhoz.

3.
Az alábbi történet kábé annyira lesz izgalmas, mint egy kerületi kersztrejtvénybajnokság elődöntője, és kábé annyira lesz történet, mint mikor egyszer másztunk fel egy hegyre, és szép sunyin elértük a hóhatárt és tanakodtunk, hogyan jöjjünk le.
Épp a csúcscigimet szívtam, amikor balra néztem, és megláttam egy hiúzt.
Kábé harminc méterre tőlünk ült és nézett minket.
A Zolikáról meg tudtam, hogy vadállatőrült és féltem, hogy ha megmondom neki, akkor oda akar menni megsimogatni, ezért javasoltam egy nagyon gyorsan toronyiránt lefelét, mert lelki szemeim előtt megjelent a szétmarcangolt testünk és jól nem szóltam neki.
Ezért azóta is lelkiismeret furdalásom van. Bocs Zolika.
Tehát semmi nem történt csak láttam egy hiúzt.
Na itt se történt semmi, csak vacsora közben éreztem, hogy valami megsimizi a lábam, és mikor lenéztem, a világ legnagyobb skorpiója tepert el az aggregátor felé. De komojan, én először azt hittem, patkány és lassan esett le, hogy nem az.
Nem tudom, van-e hormonzavaros állat vagy csak egy kísérleti példány szabadult el a hőlégballon versenyről, de beszartam.
Mindig néztem a cipőmet - ja mert papucsot végül nem kaptam – hogy lakik-e benne valaki reggel meg úgy általában, de ez basszus bele sem fért volna.
Aztán lefotóztuk és megöltük ügyesen, mint jó csúcsragadozóhoz illik.
Majd küldünk képeket is róla.
Hát ennyi.

4.
kijelenthetem, hogy vagy a szúnyog vagy én.
Nincs heje kettőnknek a földön.
Életem hátralévő részéből jelentős időt szeretnék szánni ennek a fajnak a megregulázására.
Már ott tartok, hogy jól van, csípjen meg, csak ne viszkessen. Ha ezt elérem, akár idomítással, akár fondorlattal, akár terápiás kezeléssel, akkor nem éltem hiába.
Vagy művérrel jóllakatni őket.
De nem fogok visszariadni a végleges megoldásoktól sem, mégpedig egy új állatfaj létrehozásával, mej tudatosan és szakszerűen végez velük.

5.
Az idő rövid történetét mindig nagy csodálattal és majdnem teljes értetlenséggel szoktam forgatni, majd egyszer megkérem a Majzikot mesélje már el öt percben mi a tosz is van az idővel.
De egyszer az idő is volt biztos kisgyerek, voltak szülei, játszott a több kis idővel, perccel, másodperccel és amikor kirepült otthonról, akkor nagy valószínűséggel Hampi környékére költözött és most itt figyeljük a nyomait. Ülünk a teraszon és nézzük az idő kialakulását, ha van neki ojanja. Azt hiszem, nem láttam még ijen szépet és mindez úgy, hogy még csak megérkeztünk és nem láttunk csak keveset.
Gondolom, így születtek a fojók, a sziklák, a vallások, meg a nadrágzseb.
Majd meglátjátok.

Anna közben ojan mázlista lett, hogy megkapta a kényelmes ágyát is, meg a finom ételét is, de most nem tud aludni, mert tele a hasa.
Tanulságos történet a kívánságok hejes felhasználási módjáról.