megjöttünk ügyesen.
köszönjük a figyelmet.
a blognak ezennel vége. az még érdekelne hova lesz a virtuális szemét? a szavak, a mondatok.
ottmarad egy winchesteren magába, vagy kilövik az űrbe, vagy kamionon elviszik Németországba és tanyákon tárolják?
sziasztok
ez volt az edda
2009. december 7., hétfő
2009. november 28., szombat
szalveta
Minden munkahejet utál valaki. Komojabb összeget tennék arra is, hogy Claudia Schiffer vagy a Scarlett Johansson büdöset kakkant. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy Hampit meg lehetne unni.
A magányos bojgó nevű útikönyv a huszadik hejen hozza az indiai látnivalók közt, de nálunk torony magasan vezet.
Nálam speciel a világon, de azért én nem láttam ojan sokat belőle, hogy mérvadó legyek.
Ojan a hej, mint egy jó vallás. Újra és újra hozzáad valamit az életedhez, az állandó dolgok mindig más szemszögből jelennek meg, és új értelmet nyernek.
Azt hiszem itt nem csak frázis, hogy megtalálhatja az ember önmagát. Ha akarja.
Mi annyira nem akarjuk, de sokat gondolok rá, mi lenne, ha igen.
Akár még szalvétákat is gyűjthetnék, vagy bármit.
Jelentkeztem földrajz szakra is, majdnem fel is vettek, de nem pontosan tudom, hogyan alakult ki ez a táj.
Nagyjából van egy fojó, ami keresztül szel egy kősivatagot.
Na mindegy, keressetek rá a valamejik keresőben, meg mi is teszünk fel képeket, mert nem nagyon tudjuk elmondani.
Nagyjából ez lesz az utolsó bejegyzés, maximum még egy böffentés lesz, de nem valószínű. Már félig otthon érezzük magunkat, de azért azt megemlítjük, hogy nagyon hadakoztunk ellene, de benyelt minket a gépezet és műhippik lettünk.
Anna felvásárolta a fél bahiát, én még úgy ahogy, de tartom magam a néprajzos ingemmel, amej főnix madárként egy mosás után váratlanul megújult, de azt például nem bírtam ki, hogy egy gyerekkori vágyamat ne teljesítsem be.
Vettünk egy végletekig giccses eljegyzési bokaláncot és felpakoltuk.
Kicsit buzis, mármint rajtam, de nem érdekel.
Majd ellensújozom egy férfias bajusszal.
A város ezek közé a sziklák közé épült és a templomok meg a lakóházak félig a sziklák alatt fekszenek. Hazafelé minden nap egy kis motoros hajóval kell átkelni a fojón. A csónakban szűkösen húszan férnek el, az orrában pedig pont annyi hely van, hogy egy motort is át lehessen vinni szükség esetén.
Bicikliztünk és motoroztunk is sokat. Azért az érdekes, hogy felépítésükben downhill biciklik tömegét lehet kölcsönözni, dögösek, de nincs rajtuk váltó. Egy margit-hídnyi emelkedő után beszarunk. Erőnlétünk rohamosan közelít a nulla felé, úgyhogy megtervezett kardio sörözésekkel kell feltornáznunk magunkat karácsonyra.
Az előző bejegyzésben akartam említeni, hogy mijen szép slankak lettünk, de azóta a világ legjobb éttermében flamózunk úgyhogy a fogyásból nem lesz semmi mire hazaérünk.
Már utaztunk semi-sleeper busszal, és holnap pedig full sleeperrel támadjuk Goát. Reméljük, ez valóban azt jelenti amit.
Na ijenek. Szóval, aki Indiába jön, jöjjön el Hampiba, mert ez a csúcs.
Hampi
Szarado szarik a folyoparton
fotemplom, ma is mukodik
aldas 1 rupiaert
vizikozlekedok
osztajkirandulas Hampiban. foto, foto, single foto madam, schoolpen, schoolpen!
egy hegy tetejen magasodo kis templom udvara. alig birtunk felmaszni. hatterben a sziklak, amik a kornyeket jellegzetesse teszik
Maki csalad
gitsch2009. november 25., szerda
Szebb jovobe mutato golyostoll
A nepszeru kozteri szobrok keszitojenel jartunk. ezekre buszke volt, mert teljesen elkeszult darabok. felhivjuk a figyelmet a tollra az ingzsebben.
Tovabbi szoborcsodak. az egesz test kek lesz. a hatterben a no Indira Gandhi.
Nagyival, aki annak idejen a parnaja ala rejtette az utlevelunket.
Ez volt a konyha. Eloben meggyozob volt.
Buszke nagyapa.
Kedvenc kisboltunk, minden nap ide jartunk. Anya, apa es a foldon nagyi ul. lelektomeg-index
Ha kettőt kívánhatnék akkor az egyik az egy nagy pohár metaxa lenne, a másik pedig,hogy néhány napra Hermann Ottó legyek.
Az első kívánság, gondolom nem igényel különösebb magyarázatot, de a második sem nagyon.
Magam részéről nem vagyok egy tápláléklánc ellenes, de a papucsállatka és a kétéltűek közti fejlődési szakasz népes tagjait szívesen iktatnám a földről, cserébe egész sok időt szánnék arra, hogy kifejlesszem a madáreledelek egész sorát, a szunyogporlevestől elkezdve a békalábcsokiig, hogy azért mégse bomoljon fel a lánc.
Erre kevés eséjt látok, ezért jobb lenne akkor már megismerni azt a sok érdekes-gusztustalan állatot-növényt, ami körülvesz minket.
Hát ezért.
Az objektivitáshoz tartozik, hogy Anna egy kényelmes ágyat és egy milánói makarónit kérne.
Sok restanciánk van, ezért tematizálodunk kicsit.
Így akit nem érdekelnek bizonyos fejezetek, ügyesen átugorhatja őket.
1. manic street preachers
2. krankenhaus a város szélén
3. Hermann Ottó ha élne, nagyon öreg lenne
4. a szúnyog
5. az idő születése
1.
Elég kedvenc együttesem volt a 90-es években a felenti együttes, ehhez képest szégyen, hogy gyanúm nincs, hogyan kell hejesen leirni a nevüket.
És a kedvenc számcímem pedig a motorcycles emptiness volt tőlük.
Bármikor biciklire vagy motorra ülök mindig ez a szám jut eszembe és kedvtől illetve maligán foktól függően dudolgatom, vagy óbégatom.
Ugyanis vezettem nagymotort is. Váltósat. Anna nem mert mögém ülni, szerintem én se mertem volna magam mögé.
Motoron menni, az semmihez sem hasonlítható élmény. A biciklizéshez sem. Ott ugyanis, akármikor zúgok le a lejtőn, mindig az jut eszembe, hogy na majd mindjárt meglesz ennek a böjtje és jön mindjárt az emelkedő és szopódhatsz rá felfelé. Más kérdés, hogy szeretek szopódni felfelé, de akkor is.
Motoron meg maximum kicsit lassabban mész felfelé.
Tehát motor, kihúzattam, mentem a bivalik közt, és tényleg jó volt váltani, nem csak automatázni.
Sajnos egy betegség meggátolta, hogy vezetői spektrumunk, egy Mahindra traktor vezetésében teljesedjen ki, de sebaj.
Zárojelben, hogy itt a traktorosok akkora figurák, hogy simán kaphatnának egy tévéműsort valamejik kereskedelmin.
Hatvan-hetvennel tépnek, a rakomány meg a népek lobognak a platón és kajabálnak és mindegyik trakeszon van egy kazettás magnó, meg három hangszóró és üvölt a sláger.
Táncolj Tápiószecső Parádé.
2.
Ez volt amit leginkább próbáltunk elkerülni, de ahhoz képest jól sült el és Hermann Ottó is büszke lenne ránk, mennyi szép állatmegfigyelést tettünk.
A kórházban.
Kiderült, hogy a gekko buta állat, és órákon át többször is betámadja a szöget a falban, hogy a lepedőn lévő apró ugráló állatkák nem mind csípnek, hogy Semmelweis Ignác tévedett és elég, ha fecskendő steril a minden más semmijen és a gyermekágyi kézmosás hiánya nem hagy maradandót a testünkben. És elsőre találtak vénát, ami húsz éve senkinek sem sikerült. Ha az első héten történik mindez, akkor biztos beszarok a körülményektől, így meg rendben volt a kosz, a véres lepedő meg az egyszerűség.
Volt intenzív osztáj is, ami annyit tesz, hogy be lehet zárni az ajtaját a teremnek.
Injekciók után, az otthon is jól ismert, priznic módszert alkalmaztuk, más tiszta rongy nem lévén, a koszos alsógatyámmal.
Az meg mindig is lenyűgözött, hogy lemásztunk a fáról, lett agyunk a tűzhöz, piramishoz, fugapöcökhöz és szívműtéthez, járunk gyúrni és erősnek hisszük magunkat, mint az istenek, és akkor jön egy kis agyatlan baktérium vagy vírus és lever a lábunkról.
Akkor meg hova ez a rohanás. Nem mondom hogy nagyon produktív teljesítmény, de akkor is dicséretes.
És korrektül megjegyzem, hogy kevesebb koszos embert látni Indiában, mint énmagamat.
Még Chennaiban vettem egy néprajzos inget, mert az enyémek alkalmatlanok a klímához és azóta, írd és mond abban nyomom. Néha mosom, de már nem látszik rajta.
Úgyhogy szépen hozzárelativizálodtunk a koszhoz.
3.
Az alábbi történet kábé annyira lesz izgalmas, mint egy kerületi kersztrejtvénybajnokság elődöntője, és kábé annyira lesz történet, mint mikor egyszer másztunk fel egy hegyre, és szép sunyin elértük a hóhatárt és tanakodtunk, hogyan jöjjünk le.
Épp a csúcscigimet szívtam, amikor balra néztem, és megláttam egy hiúzt.
Kábé harminc méterre tőlünk ült és nézett minket.
A Zolikáról meg tudtam, hogy vadállatőrült és féltem, hogy ha megmondom neki, akkor oda akar menni megsimogatni, ezért javasoltam egy nagyon gyorsan toronyiránt lefelét, mert lelki szemeim előtt megjelent a szétmarcangolt testünk és jól nem szóltam neki.
Ezért azóta is lelkiismeret furdalásom van. Bocs Zolika.
Tehát semmi nem történt csak láttam egy hiúzt.
Na itt se történt semmi, csak vacsora közben éreztem, hogy valami megsimizi a lábam, és mikor lenéztem, a világ legnagyobb skorpiója tepert el az aggregátor felé. De komojan, én először azt hittem, patkány és lassan esett le, hogy nem az.
Nem tudom, van-e hormonzavaros állat vagy csak egy kísérleti példány szabadult el a hőlégballon versenyről, de beszartam.
Mindig néztem a cipőmet - ja mert papucsot végül nem kaptam – hogy lakik-e benne valaki reggel meg úgy általában, de ez basszus bele sem fért volna.
Aztán lefotóztuk és megöltük ügyesen, mint jó csúcsragadozóhoz illik.
Majd küldünk képeket is róla.
Hát ennyi.
4.
kijelenthetem, hogy vagy a szúnyog vagy én.
Nincs heje kettőnknek a földön.
Életem hátralévő részéből jelentős időt szeretnék szánni ennek a fajnak a megregulázására.
Már ott tartok, hogy jól van, csípjen meg, csak ne viszkessen. Ha ezt elérem, akár idomítással, akár fondorlattal, akár terápiás kezeléssel, akkor nem éltem hiába.
Vagy művérrel jóllakatni őket.
De nem fogok visszariadni a végleges megoldásoktól sem, mégpedig egy új állatfaj létrehozásával, mej tudatosan és szakszerűen végez velük.
5.
Az idő rövid történetét mindig nagy csodálattal és majdnem teljes értetlenséggel szoktam forgatni, majd egyszer megkérem a Majzikot mesélje már el öt percben mi a tosz is van az idővel.
De egyszer az idő is volt biztos kisgyerek, voltak szülei, játszott a több kis idővel, perccel, másodperccel és amikor kirepült otthonról, akkor nagy valószínűséggel Hampi környékére költözött és most itt figyeljük a nyomait. Ülünk a teraszon és nézzük az idő kialakulását, ha van neki ojanja. Azt hiszem, nem láttam még ijen szépet és mindez úgy, hogy még csak megérkeztünk és nem láttunk csak keveset.
Gondolom, így születtek a fojók, a sziklák, a vallások, meg a nadrágzseb.
Majd meglátjátok.
Anna közben ojan mázlista lett, hogy megkapta a kényelmes ágyát is, meg a finom ételét is, de most nem tud aludni, mert tele a hasa.
Tanulságos történet a kívánságok hejes felhasználási módjáról.
Az első kívánság, gondolom nem igényel különösebb magyarázatot, de a második sem nagyon.
Magam részéről nem vagyok egy tápláléklánc ellenes, de a papucsállatka és a kétéltűek közti fejlődési szakasz népes tagjait szívesen iktatnám a földről, cserébe egész sok időt szánnék arra, hogy kifejlesszem a madáreledelek egész sorát, a szunyogporlevestől elkezdve a békalábcsokiig, hogy azért mégse bomoljon fel a lánc.
Erre kevés eséjt látok, ezért jobb lenne akkor már megismerni azt a sok érdekes-gusztustalan állatot-növényt, ami körülvesz minket.
Hát ezért.
Az objektivitáshoz tartozik, hogy Anna egy kényelmes ágyat és egy milánói makarónit kérne.
Sok restanciánk van, ezért tematizálodunk kicsit.
Így akit nem érdekelnek bizonyos fejezetek, ügyesen átugorhatja őket.
1. manic street preachers
2. krankenhaus a város szélén
3. Hermann Ottó ha élne, nagyon öreg lenne
4. a szúnyog
5. az idő születése
1.
Elég kedvenc együttesem volt a 90-es években a felenti együttes, ehhez képest szégyen, hogy gyanúm nincs, hogyan kell hejesen leirni a nevüket.
És a kedvenc számcímem pedig a motorcycles emptiness volt tőlük.
Bármikor biciklire vagy motorra ülök mindig ez a szám jut eszembe és kedvtől illetve maligán foktól függően dudolgatom, vagy óbégatom.
Ugyanis vezettem nagymotort is. Váltósat. Anna nem mert mögém ülni, szerintem én se mertem volna magam mögé.
Motoron menni, az semmihez sem hasonlítható élmény. A biciklizéshez sem. Ott ugyanis, akármikor zúgok le a lejtőn, mindig az jut eszembe, hogy na majd mindjárt meglesz ennek a böjtje és jön mindjárt az emelkedő és szopódhatsz rá felfelé. Más kérdés, hogy szeretek szopódni felfelé, de akkor is.
Motoron meg maximum kicsit lassabban mész felfelé.
Tehát motor, kihúzattam, mentem a bivalik közt, és tényleg jó volt váltani, nem csak automatázni.
Sajnos egy betegség meggátolta, hogy vezetői spektrumunk, egy Mahindra traktor vezetésében teljesedjen ki, de sebaj.
Zárojelben, hogy itt a traktorosok akkora figurák, hogy simán kaphatnának egy tévéműsort valamejik kereskedelmin.
Hatvan-hetvennel tépnek, a rakomány meg a népek lobognak a platón és kajabálnak és mindegyik trakeszon van egy kazettás magnó, meg három hangszóró és üvölt a sláger.
Táncolj Tápiószecső Parádé.
2.
Ez volt amit leginkább próbáltunk elkerülni, de ahhoz képest jól sült el és Hermann Ottó is büszke lenne ránk, mennyi szép állatmegfigyelést tettünk.
A kórházban.
Kiderült, hogy a gekko buta állat, és órákon át többször is betámadja a szöget a falban, hogy a lepedőn lévő apró ugráló állatkák nem mind csípnek, hogy Semmelweis Ignác tévedett és elég, ha fecskendő steril a minden más semmijen és a gyermekágyi kézmosás hiánya nem hagy maradandót a testünkben. És elsőre találtak vénát, ami húsz éve senkinek sem sikerült. Ha az első héten történik mindez, akkor biztos beszarok a körülményektől, így meg rendben volt a kosz, a véres lepedő meg az egyszerűség.
Volt intenzív osztáj is, ami annyit tesz, hogy be lehet zárni az ajtaját a teremnek.
Injekciók után, az otthon is jól ismert, priznic módszert alkalmaztuk, más tiszta rongy nem lévén, a koszos alsógatyámmal.
Az meg mindig is lenyűgözött, hogy lemásztunk a fáról, lett agyunk a tűzhöz, piramishoz, fugapöcökhöz és szívműtéthez, járunk gyúrni és erősnek hisszük magunkat, mint az istenek, és akkor jön egy kis agyatlan baktérium vagy vírus és lever a lábunkról.
Akkor meg hova ez a rohanás. Nem mondom hogy nagyon produktív teljesítmény, de akkor is dicséretes.
És korrektül megjegyzem, hogy kevesebb koszos embert látni Indiában, mint énmagamat.
Még Chennaiban vettem egy néprajzos inget, mert az enyémek alkalmatlanok a klímához és azóta, írd és mond abban nyomom. Néha mosom, de már nem látszik rajta.
Úgyhogy szépen hozzárelativizálodtunk a koszhoz.
3.
Az alábbi történet kábé annyira lesz izgalmas, mint egy kerületi kersztrejtvénybajnokság elődöntője, és kábé annyira lesz történet, mint mikor egyszer másztunk fel egy hegyre, és szép sunyin elértük a hóhatárt és tanakodtunk, hogyan jöjjünk le.
Épp a csúcscigimet szívtam, amikor balra néztem, és megláttam egy hiúzt.
Kábé harminc méterre tőlünk ült és nézett minket.
A Zolikáról meg tudtam, hogy vadállatőrült és féltem, hogy ha megmondom neki, akkor oda akar menni megsimogatni, ezért javasoltam egy nagyon gyorsan toronyiránt lefelét, mert lelki szemeim előtt megjelent a szétmarcangolt testünk és jól nem szóltam neki.
Ezért azóta is lelkiismeret furdalásom van. Bocs Zolika.
Tehát semmi nem történt csak láttam egy hiúzt.
Na itt se történt semmi, csak vacsora közben éreztem, hogy valami megsimizi a lábam, és mikor lenéztem, a világ legnagyobb skorpiója tepert el az aggregátor felé. De komojan, én először azt hittem, patkány és lassan esett le, hogy nem az.
Nem tudom, van-e hormonzavaros állat vagy csak egy kísérleti példány szabadult el a hőlégballon versenyről, de beszartam.
Mindig néztem a cipőmet - ja mert papucsot végül nem kaptam – hogy lakik-e benne valaki reggel meg úgy általában, de ez basszus bele sem fért volna.
Aztán lefotóztuk és megöltük ügyesen, mint jó csúcsragadozóhoz illik.
Majd küldünk képeket is róla.
Hát ennyi.
4.
kijelenthetem, hogy vagy a szúnyog vagy én.
Nincs heje kettőnknek a földön.
Életem hátralévő részéből jelentős időt szeretnék szánni ennek a fajnak a megregulázására.
Már ott tartok, hogy jól van, csípjen meg, csak ne viszkessen. Ha ezt elérem, akár idomítással, akár fondorlattal, akár terápiás kezeléssel, akkor nem éltem hiába.
Vagy művérrel jóllakatni őket.
De nem fogok visszariadni a végleges megoldásoktól sem, mégpedig egy új állatfaj létrehozásával, mej tudatosan és szakszerűen végez velük.
5.
Az idő rövid történetét mindig nagy csodálattal és majdnem teljes értetlenséggel szoktam forgatni, majd egyszer megkérem a Majzikot mesélje már el öt percben mi a tosz is van az idővel.
De egyszer az idő is volt biztos kisgyerek, voltak szülei, játszott a több kis idővel, perccel, másodperccel és amikor kirepült otthonról, akkor nagy valószínűséggel Hampi környékére költözött és most itt figyeljük a nyomait. Ülünk a teraszon és nézzük az idő kialakulását, ha van neki ojanja. Azt hiszem, nem láttam még ijen szépet és mindez úgy, hogy még csak megérkeztünk és nem láttunk csak keveset.
Gondolom, így születtek a fojók, a sziklák, a vallások, meg a nadrágzseb.
Majd meglátjátok.
Anna közben ojan mázlista lett, hogy megkapta a kényelmes ágyát is, meg a finom ételét is, de most nem tud aludni, mert tele a hasa.
Tanulságos történet a kívánságok hejes felhasználási módjáról.
2009. november 22., vasárnap
Mi fan terem a mikrohitel?
Tobbek kozott ilyen kisvallalkozasokat lehet inditani mikrohitelbol, melynek osszege 4 es 200 ezer forint kozott van. A nok 10-15 fos csoportokba szervezodnek es minden honapban befizetnek egy kotelezo megtakaritast, ami fejenkent 120-400 ft. Ez kevesnek hangozhat, de evek ota gyulnek a szemelyes megtakaritasok, szocialis halo hijan ebbol lesz a nyugdij 60 eves koruk utan. Plusz nagyon sok csoport van, osszeadodik a havonta begyujtott penz. Azt a penzt, amit havonta begyujt a csoport, ujraosztja kolcson formajaban. Mindenki jol jar, a csoporttagok kolcsonhoz jutnak, fuggetlenednek az uzsorasoktol, a csoport viszont kamatot szed a kolcson utan, megforgatja penzt. Ha valaki 8 ezer forintnal tobbet szeretne kolcson kerni, akkor mar a csoport feletti szinttol kell kerelmeznie. Akkor vehet fel valaki magasabb osszeget, ha korabban mar rendesen visszafizetett kisebb osszegeket. A kolcsont leggyakrabban orvosi koltsegekre, a gyerekek iskolaztatasara, hazepitesre, mezogazdasagi celokra ez ezekre a kis butikokra veszik fel. A kutatas soran elsosorban a kisvallalkozasokra voltam kivancsi, sok ilyen nenivel keszitettem interjut.
Mini varroda, ferj es feleseg kozos vallalkozasa.
Megint ferj es feleseg, reggelizohely egy forgalmas ut mellett.
Nepszeru a jo zsiros tejet ado bivalyok tartasa is.
De a legnepszerubb a falusi kisbolt. Barmit arul, mindig jol megy.
2009. november 13., péntek
falusi idill
Cikiek a helyi ujsagban.
Egyik interjualanyom anyja, aki hagyomanyos torzsi ruhat visel
A hazunk es a surlofenyek. A haz masik feleben a fonok lakik, gyakorlatilag velunk egy legterben.
A telep szomszedsagaban egy fogyatekos es arva otthon van.
A telephez, ahol lakunk, tartozik egy jatszoter is. A szomszed gyerekek koreben nagy nepszerusegnek orvendunk. hatterben a tollaspalya, amit csak mi hasznalunk.
babafurdetes kad nelkul
Jelenleti iv egy tajekoztaton. Aki nem tud irni, az ujjlenyomatot hagy.
2009. november 12., csütörtök
Hyderabad
Mindig diszes teherautok
Hyderabad muszlim varos
Kis piac
Krikett a nagy mecset toveben
Nok es kecske a mecset elott
3 kereku autoriksa
Kis piac
Krikett a nagy mecset toveben
Nok es kecske a mecset elott
3 kereku autoriksa 2009. november 3., kedd
fortuna gyors szekere
a rejtvenyre beerkezett harom megfejtes mindegyiket hejesnek iteltuk,mert mi sem tudtunk donteni.a bufes bacsi azt mondta,hogy a britannica hungaricanak ne higyjunk,es o biztos forrasbol tudja,hogy hattal tobben beszelik a telugut,de ezt nem fogadtuk el perdontonek.
legkozelebb konkretabbak leszunk.
igy egy rendkivul izgalmas sorsolas utan, mej egy hivatalos kaveautomata jelenleteben tortent, a nagyon ertekes indiai salat, -mej alig volt leertekelve-, Irenke nevu olvasonk nyert meg.
ovasnak heje nincs.
gratulalunk.
az ajandekot a kolibri pinceben adjuk at unnepejes keretek es konnyu sorok kozt.
legkozelebb konkretabbak leszunk.
igy egy rendkivul izgalmas sorsolas utan, mej egy hivatalos kaveautomata jelenleteben tortent, a nagyon ertekes indiai salat, -mej alig volt leertekelve-, Irenke nevu olvasonk nyert meg.
ovasnak heje nincs.
gratulalunk.
az ajandekot a kolibri pinceben adjuk at unnepejes keretek es konnyu sorok kozt.
2009. november 2., hétfő
mi ez az illat...?
Gróf Tremenyik Hugó, 1859-ben kiadott, a Varázslatos indiai fűszerek c. könyvének 185. oldalán van egy paca.
2004-ben egy norvég kutatócsoport, akik gasztrorekonstruállással foglalkoznak, analizálták a pacát, és kiderült, hogy egy pörköltszaft maradványa.
A szaft DNS-ét megvizsgálva, rájöttek, hogy egy észak indai káposztabokor termése, amej minden második évben pörköltöt terem.
Hugó ellen lejárató kampány vette kezdetét, mejben meggyanúsították, hogy éjszakánként illegális feketevágásokat szervezett és langyos zsírral kenegette a szolgák hónalját.
Aztán újabb kutatásokba fogtak, míg meg nem haltak.
Ezt az érdekes és igaz történetet csak azért meséltük el, hogy tisztán lássunk. Az indiai konyhaművészet már régóta a figyelem középpontjában áll, és nem ok nélkül.
Tudom, hogy nehéz hitelt adni egy ojan embernek, akinek a kedvenc étele a vajas kenyér parizerrel, paradicsommal, hogy ijen finomakat még nem ettünk soha, de akkor higgyetek Annának, aki rajta tartja mutatóujját a gasztronómia nyelőcsövén.
Könnyűek, finomak, változatosak mivel kézzel esznek, nem lehet belapátolni a kaját, hanem kis gombóckákat kell gyurmázni, és ezalatt jut idő, beszélgetésre, kvaterkázásra.
Ojan, mintha fojamatosan rosszalkodnál az étkezőasztalnál, pedig csak eszel és összemalacozod a tányért, meg a kezed.
Csak néhányat az érdekesebbek közül:
Hagymaágyon pirított sültbanán, (itt három féle banán van, ez a nem édes fajtából készül), párolt káposzta párolt mogyoróval, sült padlizsán reszelt kókusszal, curd (aludttej szerű valami, amit ráküldenek az ételre), pita szerű édes kenyérke cukornádból készült töltelékkel és egy desszert, ami a főtt rizsből készül és brutálisan finom.
A mi kedvenceink a paneer tikka masala (házisajt naggyon finom fűszerezésű szószban) és a palak paneer (házisajt spenótos szószban), de szorosan mögötte van a dahl fry (gyakorlatilag lencsefőzelék újrasütve a wokban) és a curd.
Gróf Tremenyik a könyvében száznyolc féle fűszert említ, mi már kétszáz felett járunk gyűjtésünk során.
Mondjuk egy répát ötféleképpen el lehet készíteni minimális készítési és fűszerezési eltérésekkel, de tök más lesz.
Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem hiányzik egy rántott hús, és nem jelöltük be a naptárba, hogy mikor megyünk le a Volánba, de azért nem vészes.
A szakácsnők mindenhol nagyon szikárak és szigorúak, kell egy kis idő, míg mernek előttünk énekelni, vagy megmutatni pár étel elkészítését, és hát attól itt is boldogok, amikor agyon dicsérjük az ételt.
Ha a szag ember lenne, akkor használna-e deostiftet, vagy csak borotválná a hónalját?
A hirdetés után fojtatódik a fejtegetés.
A suryapet-i ingyenes hirdetési újságot tartja kezében.
Látogasson el az érzékek virtuális birodalmába!
A virtuális világ megcélozza a látásunkat, hallásunkat és gondolatainkat. A szaglás azonban mindezidáig egy felfedezésre váró terület maradt. Egy szag vagy illat fel tudja idézni legrégebbi emlékeinket, segítségével újra át tudunk élni helyzeteket vagy érzéseket.
Mások eddigi számos sikertelen kísérlete után most bemutatjuk a trópusi körülmények között kifejlesztett programot, amelynek segítségével Ön is átélheti azokat az élményeket, amiket a világ távoli pontjain lévő szerettei számára a mindennapokat jelentik.
A próbaverzióval az első ezer látogatónk ingyenesen letöltheti a következő fájlokat:
pocsoingeamitmindennaphord.szag
ketheteelfogyottadezodorom.szag
csatorna.szag
dahl.szag
tea.szag
ayurvedikussampon.szag
imperialblueviszki.szag
vonat.szag
5 rúpiáért letölthető szagkülönlegességeink:
pocsoingetmosott.szag
annahajatmosott.szag
7 láb magas fehérember vezetni tudó motortanítványokat keres.
Indiában a szag, az szag. Nincs beillatosítva, besprayzve, elmismásolva.
Ojan amijen.
Vannak az édes szagok, amiket az emberek általában önmagukon viselnek, reménykedve abban, hogy elnyomja a testet.
Ezek általában ánizsos, szegfűszeges, fahéjas illatvilágúak.
Étkezés után apró cukorkákat rágnak a jó lehelet és a ph érték miatt. Ezekben igazi ánizs van. gyakorlatilag a rágózást hejettesítik.
A hajra mindenféle olajakat, kencéket pakolnak, mejek illatoznak. Kócos embert itt nem látni (kettőt leszámítva). A férfiak mindenkori kelléke,- a Magyarországon is jól ismert, de sajnos kihalófélben lévő- nyelesfésű a farzsebben.
Megy a busz, dús hajába tép, majd egy nagyobb buszpájaudvarra érkezés előtt a fél busz bemozdul és lövi a hárét.
A nők pedig virágfüzéreket tesznek a hajukba, mej szép is meg finom illata is van.
Vannak konyhaszagok, amiket nagyon szeretünk. Mindenhol valami sül, fortyog, készül és az első napokban nagyjából azt éreztük, hogy mindennek ugyanojan íze van. Rohadtul csípős.
Aztán ez finomult, elkülönültek a dolgok és már tudtunk választani, hogy ízlik vagy nemízlik.
Juci mesélt indiai élményeiről nyáron, és mondta, hogy elmentek kirándulni és akartak vinni szendvicset magukkal, mint az osztájkirándulásra. És nem volt kenyér, ami a kisebbik baj, mert van hejette pita szerű dolog, de nem volt semmi amit belerakhattak volna. És akkor hogy van?- merült fel.
Hát úgy van, hogy bárhova megy az ember, de tényleg bárhova, biztos, hogy van egy vagy öt kajálda. Vagy be lehet ülni, vagy csak állni, de van.
És minden friss zöldségből készül, mert hűtő se nagyon van.
Itt jegyezzük meg, hogy remek étel és zöldségtárolási módszereket lestünk el, amiket majd megosztunk veletek. Vijayawadában az ateista család konyhájában gyakorlatilag nem ettünk meleg ételt. Talán mert mindig pár órával később érkeztünk az ebédhez. De tény, hogy nem divat sehol sem az újramelegítés. Itt a telepen, ahol most vagyunk, viszont apró praktikával oldják meg ezt a kérdést. Van egy nagy hungarocell doboz, beleteszik a forró edényeket és még pár óra múlva is langyos a dahl és a többi. Vagy. Különféle rizstároló edények, aminek forró vizet tárol a fedele és melegen tartja a rizst. Vagy. A zöldségtároló, aminek az oldalfalában fű van, fel kell locsolni néha vízzel, es nem száradnak ki a zöldségek.
Itt kell megemlítenünk Ravit, az itteni konyha segédkuktáját, az egyik legszimpatikusabb embert, akit eddig megismertünk. Tehát 1:6 arányban nyertek azok, akik arra tippeltek, hogy fogunk indiaival a szállás árán kívül másról is beszélgetni. A hellokitty sapkak karacsonykor atvehetoek.
2004-ben egy norvég kutatócsoport, akik gasztrorekonstruállással foglalkoznak, analizálták a pacát, és kiderült, hogy egy pörköltszaft maradványa.
A szaft DNS-ét megvizsgálva, rájöttek, hogy egy észak indai káposztabokor termése, amej minden második évben pörköltöt terem.
Hugó ellen lejárató kampány vette kezdetét, mejben meggyanúsították, hogy éjszakánként illegális feketevágásokat szervezett és langyos zsírral kenegette a szolgák hónalját.
Aztán újabb kutatásokba fogtak, míg meg nem haltak.
Ezt az érdekes és igaz történetet csak azért meséltük el, hogy tisztán lássunk. Az indiai konyhaművészet már régóta a figyelem középpontjában áll, és nem ok nélkül.
Tudom, hogy nehéz hitelt adni egy ojan embernek, akinek a kedvenc étele a vajas kenyér parizerrel, paradicsommal, hogy ijen finomakat még nem ettünk soha, de akkor higgyetek Annának, aki rajta tartja mutatóujját a gasztronómia nyelőcsövén.
Könnyűek, finomak, változatosak mivel kézzel esznek, nem lehet belapátolni a kaját, hanem kis gombóckákat kell gyurmázni, és ezalatt jut idő, beszélgetésre, kvaterkázásra.
Ojan, mintha fojamatosan rosszalkodnál az étkezőasztalnál, pedig csak eszel és összemalacozod a tányért, meg a kezed.
Csak néhányat az érdekesebbek közül:
Hagymaágyon pirított sültbanán, (itt három féle banán van, ez a nem édes fajtából készül), párolt káposzta párolt mogyoróval, sült padlizsán reszelt kókusszal, curd (aludttej szerű valami, amit ráküldenek az ételre), pita szerű édes kenyérke cukornádból készült töltelékkel és egy desszert, ami a főtt rizsből készül és brutálisan finom.
A mi kedvenceink a paneer tikka masala (házisajt naggyon finom fűszerezésű szószban) és a palak paneer (házisajt spenótos szószban), de szorosan mögötte van a dahl fry (gyakorlatilag lencsefőzelék újrasütve a wokban) és a curd.
Gróf Tremenyik a könyvében száznyolc féle fűszert említ, mi már kétszáz felett járunk gyűjtésünk során.
Mondjuk egy répát ötféleképpen el lehet készíteni minimális készítési és fűszerezési eltérésekkel, de tök más lesz.
Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem hiányzik egy rántott hús, és nem jelöltük be a naptárba, hogy mikor megyünk le a Volánba, de azért nem vészes.
A szakácsnők mindenhol nagyon szikárak és szigorúak, kell egy kis idő, míg mernek előttünk énekelni, vagy megmutatni pár étel elkészítését, és hát attól itt is boldogok, amikor agyon dicsérjük az ételt.
Ha a szag ember lenne, akkor használna-e deostiftet, vagy csak borotválná a hónalját?
A hirdetés után fojtatódik a fejtegetés.
A suryapet-i ingyenes hirdetési újságot tartja kezében.
Látogasson el az érzékek virtuális birodalmába!
A virtuális világ megcélozza a látásunkat, hallásunkat és gondolatainkat. A szaglás azonban mindezidáig egy felfedezésre váró terület maradt. Egy szag vagy illat fel tudja idézni legrégebbi emlékeinket, segítségével újra át tudunk élni helyzeteket vagy érzéseket.
Mások eddigi számos sikertelen kísérlete után most bemutatjuk a trópusi körülmények között kifejlesztett programot, amelynek segítségével Ön is átélheti azokat az élményeket, amiket a világ távoli pontjain lévő szerettei számára a mindennapokat jelentik.
A próbaverzióval az első ezer látogatónk ingyenesen letöltheti a következő fájlokat:
pocsoingeamitmindennaphord.szag
ketheteelfogyottadezodorom.szag
csatorna.szag
dahl.szag
tea.szag
ayurvedikussampon.szag
imperialblueviszki.szag
vonat.szag
5 rúpiáért letölthető szagkülönlegességeink:
pocsoingetmosott.szag
annahajatmosott.szag
7 láb magas fehérember vezetni tudó motortanítványokat keres.
Indiában a szag, az szag. Nincs beillatosítva, besprayzve, elmismásolva.
Ojan amijen.
Vannak az édes szagok, amiket az emberek általában önmagukon viselnek, reménykedve abban, hogy elnyomja a testet.
Ezek általában ánizsos, szegfűszeges, fahéjas illatvilágúak.
Étkezés után apró cukorkákat rágnak a jó lehelet és a ph érték miatt. Ezekben igazi ánizs van. gyakorlatilag a rágózást hejettesítik.
A hajra mindenféle olajakat, kencéket pakolnak, mejek illatoznak. Kócos embert itt nem látni (kettőt leszámítva). A férfiak mindenkori kelléke,- a Magyarországon is jól ismert, de sajnos kihalófélben lévő- nyelesfésű a farzsebben.
Megy a busz, dús hajába tép, majd egy nagyobb buszpájaudvarra érkezés előtt a fél busz bemozdul és lövi a hárét.
A nők pedig virágfüzéreket tesznek a hajukba, mej szép is meg finom illata is van.
Vannak konyhaszagok, amiket nagyon szeretünk. Mindenhol valami sül, fortyog, készül és az első napokban nagyjából azt éreztük, hogy mindennek ugyanojan íze van. Rohadtul csípős.
Aztán ez finomult, elkülönültek a dolgok és már tudtunk választani, hogy ízlik vagy nemízlik.
Juci mesélt indiai élményeiről nyáron, és mondta, hogy elmentek kirándulni és akartak vinni szendvicset magukkal, mint az osztájkirándulásra. És nem volt kenyér, ami a kisebbik baj, mert van hejette pita szerű dolog, de nem volt semmi amit belerakhattak volna. És akkor hogy van?- merült fel.
Hát úgy van, hogy bárhova megy az ember, de tényleg bárhova, biztos, hogy van egy vagy öt kajálda. Vagy be lehet ülni, vagy csak állni, de van.
És minden friss zöldségből készül, mert hűtő se nagyon van.
Itt jegyezzük meg, hogy remek étel és zöldségtárolási módszereket lestünk el, amiket majd megosztunk veletek. Vijayawadában az ateista család konyhájában gyakorlatilag nem ettünk meleg ételt. Talán mert mindig pár órával később érkeztünk az ebédhez. De tény, hogy nem divat sehol sem az újramelegítés. Itt a telepen, ahol most vagyunk, viszont apró praktikával oldják meg ezt a kérdést. Van egy nagy hungarocell doboz, beleteszik a forró edényeket és még pár óra múlva is langyos a dahl és a többi. Vagy. Különféle rizstároló edények, aminek forró vizet tárol a fedele és melegen tartja a rizst. Vagy. A zöldségtároló, aminek az oldalfalában fű van, fel kell locsolni néha vízzel, es nem száradnak ki a zöldségek.
Itt kell megemlítenünk Ravit, az itteni konyha segédkuktáját, az egyik legszimpatikusabb embert, akit eddig megismertünk. Tehát 1:6 arányban nyertek azok, akik arra tippeltek, hogy fogunk indiaival a szállás árán kívül másról is beszélgetni. A hellokitty sapkak karacsonykor atvehetoek.
2009. október 28., szerda
rejtveny
kedves embrek,
rajottunk,hogyan kell valaszolni a kommentekre,ugyhogy kis kesessel, mindenrol lecsuszva megtettuk.
kovetkezo rejtvenyunk hejes megfejtoi kozott egy szep indiai salat sorsolunk ki.
gondolom nok jelentkeznek majd tobben,de felhivom ferfitarsaim figyelmet a kozelgo karacsonyra es a nagyikra.
tehat: mejik nyelvet beszelik a masodik legtobben indiaban?
bekuldesi hatarido oktober 31.
a hejes megfejtok kozul becsszora elfogulatlanul egy kalapbol mi huzzuk ki a nyertest.
rajottunk,hogyan kell valaszolni a kommentekre,ugyhogy kis kesessel, mindenrol lecsuszva megtettuk.
kovetkezo rejtvenyunk hejes megfejtoi kozott egy szep indiai salat sorsolunk ki.
gondolom nok jelentkeznek majd tobben,de felhivom ferfitarsaim figyelmet a kozelgo karacsonyra es a nagyikra.
tehat: mejik nyelvet beszelik a masodik legtobben indiaban?
bekuldesi hatarido oktober 31.
a hejes megfejtok kozul becsszora elfogulatlanul egy kalapbol mi huzzuk ki a nyertest.
2009. október 23., péntek
pom-pom
Az alanti szöveg nyomokban demagógiát tartalmazhat, ezért kérje meg keresztbeszomszédját olvasás előtt, hogy mesélje el afrikai hatásvadász élményeit.
E heti kérdésünk: Vajon mi a stílus?
Papucs orrán pamutbojt?
Vagy egy kétélű fegyver nyele?
Netalán maga a lényeg?
Talán kiderül mire a végére érünk a mai bejegyzésnek.
Ma a szociográfiát hívjuk segítségül, hátha kicsit pontosabb képet tudunk festeni.
Van némi hiányérzetünk, ezért egy témazáró dolgozatot szeretnénk átnyújtani, azokról a képekről, érzésekről, izékről, amik kimaradtak.
Címe: India, én és én is
Ijjés Gyula írta a Puszták népe c. művében, hogy „…az élet akkor is győzedelmeskedik, amikor nem”.
Lehet, hogy még sem ő írta, de nagyon igaz.
Nem értjük, hogyan győzedelmeskedhet az élet egy ijen közegben, és ez lenyűgöz minket.
A lenyűgözben benne vannak a gyomorforgató dolgok is, és a szépek is. Így kerek. És benne van az irigykedésünk is.
Az irigykedésünk az életigenlésükre, ahogy a nincsből egyszercsak van lesz.
Magyarázhatjuk talán a vallással?
Indiában az emberek jelentős része vallásos, és ez itt nem csak egy rublikába ikszelt iksz, hanem a hétköznapok része. Gyakorolják. Ott van a ruhájukon, biciklijükön, orrlukukban.
Van ebbe valami szép, ahogy mondjuk karikázik az ember egy bödönnel a fején, gondol egyet, lepakol a kapu előtt, gyújt egy gyertyát, elmond egy imát, körbesétál, fölpakol és megy tovább.
Vagy zöldségescekkerrel detto. Nagyon természetes, nagyon bensőséges, mintha Isten és ő, két jó haver itt a szubkontinensen. És közben nem, tudom, mert fel van díszítve az Isten, meg félik is, de majdnem.
Voltunk egy templomban a déli csücsökben, egy népszerű zarándokhelyen, ahol le kellett venni a férfiaknak a felsőt, és csak úgy léphettél be. A szentéjt körbesétálják jobbról balra haladva és úgy támadják meg a feldíszített istenüket. Nevetgélnek odabent, beszélgetnek, amikor odaérnek akkor komojak lesznek, kívánnak, majd tovább sétálnak traccsolva.
Egyikünk sem gyakorló vallásos, én a magam részéről azt hiszem még nemgyakorló sem vagyok, de azt gondolom ezek azok a pillanatok, amik miatt a hozzánk hasonszőrű emberek nyilatkoznak a VIVA tévén, a „ Hogyan lettem buddhista, vagy hinduista c. műsorban, hogy:
- Spirituálisan megérintett az egyszerűsége, és mindig rossz kereszt(y)énynek éreztem magam, de most valami történt és ez ojan egyszerű és spontán csíít okoz a sallangmentessége.
Én ezt mindig ojannak éreztem, mint mikor az embernek kell egy nyelvvizsga, dolgozik rajta, de csak nem sikerül, már nagyon kell, de még mindig nem, és akkor lerakja a lovárit, vagy az eszperantót.
Na de nem akarunk egyik vallás felett sem, pálcát törni, csak keressük az okokat a miértekre.
Egy másik templomban két házi elefánt téblábolt, a másik sarokban pedig a Manchester külső-i rajziskola estis, középkorú diákjai festegettek, miközben a templomban párhuzamosan fojt a kilenc napos ünnep.
Kedvencünk, hogy megy az ember a busszal órákon keresztül, és a kalauz, menet közben, egy bizonyos templomnál kidob az ablakon némi aprót, amit a lent állók összeszednek és bedobnak a persejbe. Minden kalauz.
Láttunk ojat is, hogy jön a heji menő vállalkozó, menő motoron, megáll az út szélén, jön a heji menő sámán és megáldja a motorját, tűzzel rajzol köröket a levegőben a motor előtt, és virágcsokrot rak rá.
Nem láttam, hogy a húsz rúpiáról számlát adott volna. De nem akarunk senkit félrevezetni azzal kapcsolatban, hogy a vallás csak gyönyörű szertartásokról és a letisztultságról szól. A templomok előtti rész, vagy az oda vezető út tele van virág- és egyéb áldozati kellékárusokkal. Az elefánt akkor áld meg, ha adsz neki némi aprópénzt. A déli zarándokhelyen kétnyelvű lista a szolgáltatások áráról, amiket a jobb következő élet reményében lehet megváltani. A legolcsóbb 50 rúpia (200 ft), a legdrágább, szegény éhezők megsegítése sor 1250 rúpiába kerül. Kis templomban mécses gyújtás 3-5 rúpia, itt a legdrágább elem a listán 100. És minden arra járó, valamire való hindu betér. Nem olyan rossz üzlet.
Gyártottunk egy teóriát, mi szerint a hejzet az, hogy itt úgy vesszük észre, hogy senki nem lop, senki nem vág át, senki nem viszi el a táskánkat, valószínűleg, mert tiltja a vallásuk, és megint kezdhetnék előröl a levéltetűtől az egészet.
És akkor ezek a bölcs emberek kitalálták az alkudozást.
Aki hüje, az haljon meg alapon, ha azt mondja 500 és te nem mondod hogy 40, akkor át lettél ejtve,de a te hibád, béna voltál.
Tehát magyarázhatjuk a vallással vajon?
Vagy valami más lesz a megoldás? Hamarosan kiderül. Addig is reklám.
Több levelet kaptunk férfiolvasóinktól, mejben az Anna szőrös lábáról készült fotókat hiányolják.
Örömmel értesítem őket, hogy pár napja a szőrszálak átlagos hosszúsága elérte a 2 cm-t, és a fotókat mellékeljük a következő számban.
Vagy magyarázhatjuk a klímával?
Még messze van a forró évszak, de egész nap tosz a víz minket. Testünk kilencven százalékát szúnyogcsípés vagy pattanás borítja. Nekem például a lábujjamra nőtt pattanás!
A maradék tíz százalék pedig természetesen kosz.
Ez a klíma alázatra neveli az embert. Itt nincsenek hebrencs mozdulatok, meggondolatlan busz után futkosások, szigetkörök meg Béresalexandra dvd.
És mégis minden pulzál. Mindenki megy valahova. Riksán, buszon, robogón, szép lassan de megy.
Hihetetlen, hogy kimész az állomásra éjfélkor és nincs ülőhej.
Mész busszal a semmibe, egyszercsak megáll a busz, és a pájaudvar éjjel kettőkor zsúfolásig emberrel.
És még az is szép, hogy a fizikai munkások eszközei pont akkorák, amekkorát elbír egészségkárosodás nélkül az ember, és nem kap heresérvet, hanem szálkásodik.
A betont, homokot, szilárdat, azt egy kis tálban viszik, amibe kb. tíz kiló fér. És persze a fejükön viszik. Láttunk építkezésen nőket is, akik tűzoltóláncba szerveződve adták tovább egymás fejéről a homokkal teli lavórt.
A vizes csupor 5 literes, a zsákok meg 20-25 kg-osak.
Persze itt sok az ember, ócsó a munkabér, lehetne mondani, és lehet is.
Hol tartottunk? Igen.
Vagy a klíma tehát?
Netalán a szegénység?
Anna mondta, - neki meg ez a szakmája -, hogy a világ szegényeinek 1/3-a Indiában lakik.
Tehát ha három szegényre gondolsz, akkor az egyik biztos, hogy indiai.
Brutális. Megszokhatatlan.
És az abszurd, hogy ők nem koldusok, mert ők még lejjebb vannak, hanem ők egész nap robotolnak és úgy szegények.
Befejezte a napi tizenkét órát valahol, leteríti a kendőjét a járdára és alszik. Vagy egy bambuszkunyhóban.
És ha megsérül vagy beteg lesz, akkor vagy dolgozik tovább, vagy meghal.
Nincs tébé, szociális segéj, ebédosztás, semmi.
És akkor egy ijen ember, mikor ma mentem teázni, rámmosojgott és megkérdezte, honnan jöttem és mijen magas vagyok (mindenki ezt kérdi), majd meg akart hívni teázni.
Nem nagyon tudtam mit mondani. Majd holnap visszahívom.
Vagy jönnek feléd hároméves maszatka gyerekek, és hallhatóan nem tudnak beszélni, mármint emberi nyelven, hanem csak artikulátlanul mutatják, hogy éhesek.
Gondolom Kiplingnek már akkor sem okozott gondot a mintakeresés a Mauglihoz.
Fizetett hirdetésünket olvashatják, ezután a szép átkötés után.
Tekintse meg a Miskolci Nemzeti Színházban a Dzsungel könyve előadását, mejnek egyik főszerepében Bodor-Németi Gyöngyi Emőke kabinetalakítását láthatja, Bagira szerepében. Érzelmek, dráma, feszültség. Nézze meg Ön is!
A Perei Hírmondó tudósítója így emlékezik az előadásra:
Annyian voltak az előadáson, hogy be sem fértem, így nem láthattam, de amit nem láttam belőle, az lenyűgözött. Emőke nagyon érzékenyen nyúlt a figurához, nem akart többet megmutatni, mint ami. Nem vonta be az oroszlánokat vagy a leopárdokat, sem a puhatestű állatokat, és ez nagy erénye. A Beszél a szél c. számával két hónapig vezette a heji vegyeskereskedés slágerlistáját.
Gratulálunk.
Ugyanitt a Bodor autóbontóban, jó állapotban lévő Renault ajtók kaphatók. Ha vesz két bal hátsót, ajándékba kap egy manuális ablakemelő védőhuzatot.
Fizetett hirdetésünket olvashatták.
Szóval hogy, vagy a szegénység?
Egyszerűen nem értjük, hogyan lehet mosojogni ijen nincsben.
Például lementünk ételosztásra egy pici faluba, amit úgy nullázott le a víz, mint az a híres császár Karthágót.
Napszámosok lakják, akik földdel rendelkező embereknek művelik a terményeit és keresnek nem sokat, de mondjuk pont nem halnak éhen.
Picit fáztunk, hogy majd mijen lesz a hangulat, és ehhez képest, és itt az ehhez képesten van a hangsúj, vidám kis osztás fojt, mosojogva pakoltak a családok, gyerekek fotózkodtak és miközben néztük az arcokat valami furcsa volt, de nem jöttünk rá micsoda.
Szóba került, hogy mijen érzés így, hogy segéj, és mondta, hogy semmi különös, ha majd máshol lesz szükség segéjre, akkor ők küldenek azoknak.
És akkor rájöttünk, hogy a büszkeség az, ami hiányzott a tekintetükből.
Az átkozott büszkeség, hogy rajtam ne segítsenek, majd én megoldom egyedül is, cserébe viszont én sem segítek senkinek.(demagógia, tudom)
Azért próbáljuk ezt elmondani, mert a legtöbb ember, aki keletre vetődik, az picit megváltozik.
Jó irányba, már ha van ijen egyáltalán, hogy jó irány.
És valószínűleg nem a turistalátványosságoktól, hanem a milliónyi ismeretlen mosojtól, ami feléd árad a szemét közül és a milliónyi nincstelentől, akik mindig csinálnak valamit, hogy ne jusson idejük meghalni.
Mi meg pszichológushoz megyünk, ha meghal a hörcsögünk.( demagógia)
A feltett kérdéseket persze nem fogjuk és nem is tudjuk megválaszolni.
A mitőlt csak ők tudják.
Legközelebb a tömeg, szag, és étel témaköröket járjuk körbe.
7-2 arányban a stílus, papucs orrán pamutbojt.
E heti játékunk:
A szövegben, a két megjelölten kívül elrejtettünk öt demagógiát.
A hejes beküldők közt egy Beszél a szél c. cd-t sorsolunk ki.
E heti kérdésünk: Vajon mi a stílus?
Papucs orrán pamutbojt?
Vagy egy kétélű fegyver nyele?
Netalán maga a lényeg?
Talán kiderül mire a végére érünk a mai bejegyzésnek.
Ma a szociográfiát hívjuk segítségül, hátha kicsit pontosabb képet tudunk festeni.
Van némi hiányérzetünk, ezért egy témazáró dolgozatot szeretnénk átnyújtani, azokról a képekről, érzésekről, izékről, amik kimaradtak.
Címe: India, én és én is
Ijjés Gyula írta a Puszták népe c. művében, hogy „…az élet akkor is győzedelmeskedik, amikor nem”.
Lehet, hogy még sem ő írta, de nagyon igaz.
Nem értjük, hogyan győzedelmeskedhet az élet egy ijen közegben, és ez lenyűgöz minket.
A lenyűgözben benne vannak a gyomorforgató dolgok is, és a szépek is. Így kerek. És benne van az irigykedésünk is.
Az irigykedésünk az életigenlésükre, ahogy a nincsből egyszercsak van lesz.
Magyarázhatjuk talán a vallással?
Indiában az emberek jelentős része vallásos, és ez itt nem csak egy rublikába ikszelt iksz, hanem a hétköznapok része. Gyakorolják. Ott van a ruhájukon, biciklijükön, orrlukukban.
Van ebbe valami szép, ahogy mondjuk karikázik az ember egy bödönnel a fején, gondol egyet, lepakol a kapu előtt, gyújt egy gyertyát, elmond egy imát, körbesétál, fölpakol és megy tovább.
Vagy zöldségescekkerrel detto. Nagyon természetes, nagyon bensőséges, mintha Isten és ő, két jó haver itt a szubkontinensen. És közben nem, tudom, mert fel van díszítve az Isten, meg félik is, de majdnem.
Voltunk egy templomban a déli csücsökben, egy népszerű zarándokhelyen, ahol le kellett venni a férfiaknak a felsőt, és csak úgy léphettél be. A szentéjt körbesétálják jobbról balra haladva és úgy támadják meg a feldíszített istenüket. Nevetgélnek odabent, beszélgetnek, amikor odaérnek akkor komojak lesznek, kívánnak, majd tovább sétálnak traccsolva.
Egyikünk sem gyakorló vallásos, én a magam részéről azt hiszem még nemgyakorló sem vagyok, de azt gondolom ezek azok a pillanatok, amik miatt a hozzánk hasonszőrű emberek nyilatkoznak a VIVA tévén, a „ Hogyan lettem buddhista, vagy hinduista c. műsorban, hogy:
- Spirituálisan megérintett az egyszerűsége, és mindig rossz kereszt(y)énynek éreztem magam, de most valami történt és ez ojan egyszerű és spontán csíít okoz a sallangmentessége.
Én ezt mindig ojannak éreztem, mint mikor az embernek kell egy nyelvvizsga, dolgozik rajta, de csak nem sikerül, már nagyon kell, de még mindig nem, és akkor lerakja a lovárit, vagy az eszperantót.
Na de nem akarunk egyik vallás felett sem, pálcát törni, csak keressük az okokat a miértekre.
Egy másik templomban két házi elefánt téblábolt, a másik sarokban pedig a Manchester külső-i rajziskola estis, középkorú diákjai festegettek, miközben a templomban párhuzamosan fojt a kilenc napos ünnep.
Kedvencünk, hogy megy az ember a busszal órákon keresztül, és a kalauz, menet közben, egy bizonyos templomnál kidob az ablakon némi aprót, amit a lent állók összeszednek és bedobnak a persejbe. Minden kalauz.
Láttunk ojat is, hogy jön a heji menő vállalkozó, menő motoron, megáll az út szélén, jön a heji menő sámán és megáldja a motorját, tűzzel rajzol köröket a levegőben a motor előtt, és virágcsokrot rak rá.
Nem láttam, hogy a húsz rúpiáról számlát adott volna. De nem akarunk senkit félrevezetni azzal kapcsolatban, hogy a vallás csak gyönyörű szertartásokról és a letisztultságról szól. A templomok előtti rész, vagy az oda vezető út tele van virág- és egyéb áldozati kellékárusokkal. Az elefánt akkor áld meg, ha adsz neki némi aprópénzt. A déli zarándokhelyen kétnyelvű lista a szolgáltatások áráról, amiket a jobb következő élet reményében lehet megváltani. A legolcsóbb 50 rúpia (200 ft), a legdrágább, szegény éhezők megsegítése sor 1250 rúpiába kerül. Kis templomban mécses gyújtás 3-5 rúpia, itt a legdrágább elem a listán 100. És minden arra járó, valamire való hindu betér. Nem olyan rossz üzlet.
Gyártottunk egy teóriát, mi szerint a hejzet az, hogy itt úgy vesszük észre, hogy senki nem lop, senki nem vág át, senki nem viszi el a táskánkat, valószínűleg, mert tiltja a vallásuk, és megint kezdhetnék előröl a levéltetűtől az egészet.
És akkor ezek a bölcs emberek kitalálták az alkudozást.
Aki hüje, az haljon meg alapon, ha azt mondja 500 és te nem mondod hogy 40, akkor át lettél ejtve,de a te hibád, béna voltál.
Tehát magyarázhatjuk a vallással vajon?
Vagy valami más lesz a megoldás? Hamarosan kiderül. Addig is reklám.
Több levelet kaptunk férfiolvasóinktól, mejben az Anna szőrös lábáról készült fotókat hiányolják.
Örömmel értesítem őket, hogy pár napja a szőrszálak átlagos hosszúsága elérte a 2 cm-t, és a fotókat mellékeljük a következő számban.
Vagy magyarázhatjuk a klímával?
Még messze van a forró évszak, de egész nap tosz a víz minket. Testünk kilencven százalékát szúnyogcsípés vagy pattanás borítja. Nekem például a lábujjamra nőtt pattanás!
A maradék tíz százalék pedig természetesen kosz.
Ez a klíma alázatra neveli az embert. Itt nincsenek hebrencs mozdulatok, meggondolatlan busz után futkosások, szigetkörök meg Béresalexandra dvd.
És mégis minden pulzál. Mindenki megy valahova. Riksán, buszon, robogón, szép lassan de megy.
Hihetetlen, hogy kimész az állomásra éjfélkor és nincs ülőhej.
Mész busszal a semmibe, egyszercsak megáll a busz, és a pájaudvar éjjel kettőkor zsúfolásig emberrel.
És még az is szép, hogy a fizikai munkások eszközei pont akkorák, amekkorát elbír egészségkárosodás nélkül az ember, és nem kap heresérvet, hanem szálkásodik.
A betont, homokot, szilárdat, azt egy kis tálban viszik, amibe kb. tíz kiló fér. És persze a fejükön viszik. Láttunk építkezésen nőket is, akik tűzoltóláncba szerveződve adták tovább egymás fejéről a homokkal teli lavórt.
A vizes csupor 5 literes, a zsákok meg 20-25 kg-osak.
Persze itt sok az ember, ócsó a munkabér, lehetne mondani, és lehet is.
Hol tartottunk? Igen.
Vagy a klíma tehát?
Netalán a szegénység?
Anna mondta, - neki meg ez a szakmája -, hogy a világ szegényeinek 1/3-a Indiában lakik.
Tehát ha három szegényre gondolsz, akkor az egyik biztos, hogy indiai.
Brutális. Megszokhatatlan.
És az abszurd, hogy ők nem koldusok, mert ők még lejjebb vannak, hanem ők egész nap robotolnak és úgy szegények.
Befejezte a napi tizenkét órát valahol, leteríti a kendőjét a járdára és alszik. Vagy egy bambuszkunyhóban.
És ha megsérül vagy beteg lesz, akkor vagy dolgozik tovább, vagy meghal.
Nincs tébé, szociális segéj, ebédosztás, semmi.
És akkor egy ijen ember, mikor ma mentem teázni, rámmosojgott és megkérdezte, honnan jöttem és mijen magas vagyok (mindenki ezt kérdi), majd meg akart hívni teázni.
Nem nagyon tudtam mit mondani. Majd holnap visszahívom.
Vagy jönnek feléd hároméves maszatka gyerekek, és hallhatóan nem tudnak beszélni, mármint emberi nyelven, hanem csak artikulátlanul mutatják, hogy éhesek.
Gondolom Kiplingnek már akkor sem okozott gondot a mintakeresés a Mauglihoz.
Fizetett hirdetésünket olvashatják, ezután a szép átkötés után.
Tekintse meg a Miskolci Nemzeti Színházban a Dzsungel könyve előadását, mejnek egyik főszerepében Bodor-Németi Gyöngyi Emőke kabinetalakítását láthatja, Bagira szerepében. Érzelmek, dráma, feszültség. Nézze meg Ön is!
A Perei Hírmondó tudósítója így emlékezik az előadásra:
Annyian voltak az előadáson, hogy be sem fértem, így nem láthattam, de amit nem láttam belőle, az lenyűgözött. Emőke nagyon érzékenyen nyúlt a figurához, nem akart többet megmutatni, mint ami. Nem vonta be az oroszlánokat vagy a leopárdokat, sem a puhatestű állatokat, és ez nagy erénye. A Beszél a szél c. számával két hónapig vezette a heji vegyeskereskedés slágerlistáját.
Gratulálunk.
Ugyanitt a Bodor autóbontóban, jó állapotban lévő Renault ajtók kaphatók. Ha vesz két bal hátsót, ajándékba kap egy manuális ablakemelő védőhuzatot.
Fizetett hirdetésünket olvashatták.
Szóval hogy, vagy a szegénység?
Egyszerűen nem értjük, hogyan lehet mosojogni ijen nincsben.
Például lementünk ételosztásra egy pici faluba, amit úgy nullázott le a víz, mint az a híres császár Karthágót.
Napszámosok lakják, akik földdel rendelkező embereknek művelik a terményeit és keresnek nem sokat, de mondjuk pont nem halnak éhen.
Picit fáztunk, hogy majd mijen lesz a hangulat, és ehhez képest, és itt az ehhez képesten van a hangsúj, vidám kis osztás fojt, mosojogva pakoltak a családok, gyerekek fotózkodtak és miközben néztük az arcokat valami furcsa volt, de nem jöttünk rá micsoda.
Szóba került, hogy mijen érzés így, hogy segéj, és mondta, hogy semmi különös, ha majd máshol lesz szükség segéjre, akkor ők küldenek azoknak.
És akkor rájöttünk, hogy a büszkeség az, ami hiányzott a tekintetükből.
Az átkozott büszkeség, hogy rajtam ne segítsenek, majd én megoldom egyedül is, cserébe viszont én sem segítek senkinek.(demagógia, tudom)
Azért próbáljuk ezt elmondani, mert a legtöbb ember, aki keletre vetődik, az picit megváltozik.
Jó irányba, már ha van ijen egyáltalán, hogy jó irány.
És valószínűleg nem a turistalátványosságoktól, hanem a milliónyi ismeretlen mosojtól, ami feléd árad a szemét közül és a milliónyi nincstelentől, akik mindig csinálnak valamit, hogy ne jusson idejük meghalni.
Mi meg pszichológushoz megyünk, ha meghal a hörcsögünk.( demagógia)
A feltett kérdéseket persze nem fogjuk és nem is tudjuk megválaszolni.
A mitőlt csak ők tudják.
Legközelebb a tömeg, szag, és étel témaköröket járjuk körbe.
7-2 arányban a stílus, papucs orrán pamutbojt.
E heti játékunk:
A szövegben, a két megjelölten kívül elrejtettünk öt demagógiát.
A hejes beküldők közt egy Beszél a szél c. cd-t sorsolunk ki.
love me tenger
ferfiak kulon allnak, a segej kozelebe csak a noket engedik
google map
a jo a rossz es kukumber tobias
a fovednok elvis presley volt,aki megis el.a gyerekek jol megtrefaltak es hozzakotoztek a szaletlihez.ebbol meg sok bonyodalom szarmazott
nok a segej kozelebenjubiliumi arvizitura visszater 2
alairas ujjlenyomattal
maszatkak a polgarjeno terepjarojanal
bacsik
nenik
kisded copffal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
