pom-pom

Az alanti szöveg nyomokban demagógiát tartalmazhat, ezért kérje meg keresztbeszomszédját olvasás előtt, hogy mesélje el afrikai hatásvadász élményeit.

E heti kérdésünk: Vajon mi a stílus?
Papucs orrán pamutbojt?
Vagy egy kétélű fegyver nyele?
Netalán maga a lényeg?
Talán kiderül mire a végére érünk a mai bejegyzésnek.
Ma a szociográfiát hívjuk segítségül, hátha kicsit pontosabb képet tudunk festeni.
Van némi hiányérzetünk, ezért egy témazáró dolgozatot szeretnénk átnyújtani, azokról a képekről, érzésekről, izékről, amik kimaradtak.
Címe: India, én és én is

Ijjés Gyula írta a Puszták népe c. művében, hogy „…az élet akkor is győzedelmeskedik, amikor nem”.
Lehet, hogy még sem ő írta, de nagyon igaz.
Nem értjük, hogyan győzedelmeskedhet az élet egy ijen közegben, és ez lenyűgöz minket.
A lenyűgözben benne vannak a gyomorforgató dolgok is, és a szépek is. Így kerek. És benne van az irigykedésünk is.
Az irigykedésünk az életigenlésükre, ahogy a nincsből egyszercsak van lesz.
Magyarázhatjuk talán a vallással?
Indiában az emberek jelentős része vallásos, és ez itt nem csak egy rublikába ikszelt iksz, hanem a hétköznapok része. Gyakorolják. Ott van a ruhájukon, biciklijükön, orrlukukban.
Van ebbe valami szép, ahogy mondjuk karikázik az ember egy bödönnel a fején, gondol egyet, lepakol a kapu előtt, gyújt egy gyertyát, elmond egy imát, körbesétál, fölpakol és megy tovább.
Vagy zöldségescekkerrel detto. Nagyon természetes, nagyon bensőséges, mintha Isten és ő, két jó haver itt a szubkontinensen. És közben nem, tudom, mert fel van díszítve az Isten, meg félik is, de majdnem.
Voltunk egy templomban a déli csücsökben, egy népszerű zarándokhelyen, ahol le kellett venni a férfiaknak a felsőt, és csak úgy léphettél be. A szentéjt körbesétálják jobbról balra haladva és úgy támadják meg a feldíszített istenüket. Nevetgélnek odabent, beszélgetnek, amikor odaérnek akkor komojak lesznek, kívánnak, majd tovább sétálnak traccsolva.
Egyikünk sem gyakorló vallásos, én a magam részéről azt hiszem még nemgyakorló sem vagyok, de azt gondolom ezek azok a pillanatok, amik miatt a hozzánk hasonszőrű emberek nyilatkoznak a VIVA tévén, a „ Hogyan lettem buddhista, vagy hinduista c. műsorban, hogy:
- Spirituálisan megérintett az egyszerűsége, és mindig rossz kereszt(y)énynek éreztem magam, de most valami történt és ez ojan egyszerű és spontán csíít okoz a sallangmentessége.
Én ezt mindig ojannak éreztem, mint mikor az embernek kell egy nyelvvizsga, dolgozik rajta, de csak nem sikerül, már nagyon kell, de még mindig nem, és akkor lerakja a lovárit, vagy az eszperantót.
Na de nem akarunk egyik vallás felett sem, pálcát törni, csak keressük az okokat a miértekre.
Egy másik templomban két házi elefánt téblábolt, a másik sarokban pedig a Manchester külső-i rajziskola estis, középkorú diákjai festegettek, miközben a templomban párhuzamosan fojt a kilenc napos ünnep.
Kedvencünk, hogy megy az ember a busszal órákon keresztül, és a kalauz, menet közben, egy bizonyos templomnál kidob az ablakon némi aprót, amit a lent állók összeszednek és bedobnak a persejbe. Minden kalauz.
Láttunk ojat is, hogy jön a heji menő vállalkozó, menő motoron, megáll az út szélén, jön a heji menő sámán és megáldja a motorját, tűzzel rajzol köröket a levegőben a motor előtt, és virágcsokrot rak rá.
Nem láttam, hogy a húsz rúpiáról számlát adott volna. De nem akarunk senkit félrevezetni azzal kapcsolatban, hogy a vallás csak gyönyörű szertartásokról és a letisztultságról szól. A templomok előtti rész, vagy az oda vezető út tele van virág- és egyéb áldozati kellékárusokkal. Az elefánt akkor áld meg, ha adsz neki némi aprópénzt. A déli zarándokhelyen kétnyelvű lista a szolgáltatások áráról, amiket a jobb következő élet reményében lehet megváltani. A legolcsóbb 50 rúpia (200 ft), a legdrágább, szegény éhezők megsegítése sor 1250 rúpiába kerül. Kis templomban mécses gyújtás 3-5 rúpia, itt a legdrágább elem a listán 100. És minden arra járó, valamire való hindu betér. Nem olyan rossz üzlet.
Gyártottunk egy teóriát, mi szerint a hejzet az, hogy itt úgy vesszük észre, hogy senki nem lop, senki nem vág át, senki nem viszi el a táskánkat, valószínűleg, mert tiltja a vallásuk, és megint kezdhetnék előröl a levéltetűtől az egészet.
És akkor ezek a bölcs emberek kitalálták az alkudozást.
Aki hüje, az haljon meg alapon, ha azt mondja 500 és te nem mondod hogy 40, akkor át lettél ejtve,de a te hibád, béna voltál.
Tehát magyarázhatjuk a vallással vajon?
Vagy valami más lesz a megoldás? Hamarosan kiderül. Addig is reklám.
Több levelet kaptunk férfiolvasóinktól, mejben az Anna szőrös lábáról készült fotókat hiányolják.
Örömmel értesítem őket, hogy pár napja a szőrszálak átlagos hosszúsága elérte a 2 cm-t, és a fotókat mellékeljük a következő számban.
Vagy magyarázhatjuk a klímával?
Még messze van a forró évszak, de egész nap tosz a víz minket. Testünk kilencven százalékát szúnyogcsípés vagy pattanás borítja. Nekem például a lábujjamra nőtt pattanás!
A maradék tíz százalék pedig természetesen kosz.
Ez a klíma alázatra neveli az embert. Itt nincsenek hebrencs mozdulatok, meggondolatlan busz után futkosások, szigetkörök meg Béresalexandra dvd.
És mégis minden pulzál. Mindenki megy valahova. Riksán, buszon, robogón, szép lassan de megy.
Hihetetlen, hogy kimész az állomásra éjfélkor és nincs ülőhej.
Mész busszal a semmibe, egyszercsak megáll a busz, és a pájaudvar éjjel kettőkor zsúfolásig emberrel.
És még az is szép, hogy a fizikai munkások eszközei pont akkorák, amekkorát elbír egészségkárosodás nélkül az ember, és nem kap heresérvet, hanem szálkásodik.
A betont, homokot, szilárdat, azt egy kis tálban viszik, amibe kb. tíz kiló fér. És persze a fejükön viszik. Láttunk építkezésen nőket is, akik tűzoltóláncba szerveződve adták tovább egymás fejéről a homokkal teli lavórt.
A vizes csupor 5 literes, a zsákok meg 20-25 kg-osak.
Persze itt sok az ember, ócsó a munkabér, lehetne mondani, és lehet is.
Hol tartottunk? Igen.
Vagy a klíma tehát?
Netalán a szegénység?
Anna mondta, - neki meg ez a szakmája -, hogy a világ szegényeinek 1/3-a Indiában lakik.
Tehát ha három szegényre gondolsz, akkor az egyik biztos, hogy indiai.
Brutális. Megszokhatatlan.
És az abszurd, hogy ők nem koldusok, mert ők még lejjebb vannak, hanem ők egész nap robotolnak és úgy szegények.
Befejezte a napi tizenkét órát valahol, leteríti a kendőjét a járdára és alszik. Vagy egy bambuszkunyhóban.
És ha megsérül vagy beteg lesz, akkor vagy dolgozik tovább, vagy meghal.
Nincs tébé, szociális segéj, ebédosztás, semmi.
És akkor egy ijen ember, mikor ma mentem teázni, rámmosojgott és megkérdezte, honnan jöttem és mijen magas vagyok (mindenki ezt kérdi), majd meg akart hívni teázni.
Nem nagyon tudtam mit mondani. Majd holnap visszahívom.
Vagy jönnek feléd hároméves maszatka gyerekek, és hallhatóan nem tudnak beszélni, mármint emberi nyelven, hanem csak artikulátlanul mutatják, hogy éhesek.
Gondolom Kiplingnek már akkor sem okozott gondot a mintakeresés a Mauglihoz.
Fizetett hirdetésünket olvashatják, ezután a szép átkötés után.
Tekintse meg a Miskolci Nemzeti Színházban a Dzsungel könyve előadását, mejnek egyik főszerepében Bodor-Németi Gyöngyi Emőke kabinetalakítását láthatja, Bagira szerepében. Érzelmek, dráma, feszültség. Nézze meg Ön is!
A Perei Hírmondó tudósítója így emlékezik az előadásra:
Annyian voltak az előadáson, hogy be sem fértem, így nem láthattam, de amit nem láttam belőle, az lenyűgözött. Emőke nagyon érzékenyen nyúlt a figurához, nem akart többet megmutatni, mint ami. Nem vonta be az oroszlánokat vagy a leopárdokat, sem a puhatestű állatokat, és ez nagy erénye. A Beszél a szél c. számával két hónapig vezette a heji vegyeskereskedés slágerlistáját.
Gratulálunk.
Ugyanitt a Bodor autóbontóban, jó állapotban lévő Renault ajtók kaphatók. Ha vesz két bal hátsót, ajándékba kap egy manuális ablakemelő védőhuzatot.
Fizetett hirdetésünket olvashatták.
Szóval hogy, vagy a szegénység?
Egyszerűen nem értjük, hogyan lehet mosojogni ijen nincsben.
Például lementünk ételosztásra egy pici faluba, amit úgy nullázott le a víz, mint az a híres császár Karthágót.
Napszámosok lakják, akik földdel rendelkező embereknek művelik a terményeit és keresnek nem sokat, de mondjuk pont nem halnak éhen.
Picit fáztunk, hogy majd mijen lesz a hangulat, és ehhez képest, és itt az ehhez képesten van a hangsúj, vidám kis osztás fojt, mosojogva pakoltak a családok, gyerekek fotózkodtak és miközben néztük az arcokat valami furcsa volt, de nem jöttünk rá micsoda.
Szóba került, hogy mijen érzés így, hogy segéj, és mondta, hogy semmi különös, ha majd máshol lesz szükség segéjre, akkor ők küldenek azoknak.
És akkor rájöttünk, hogy a büszkeség az, ami hiányzott a tekintetükből.
Az átkozott büszkeség, hogy rajtam ne segítsenek, majd én megoldom egyedül is, cserébe viszont én sem segítek senkinek.(demagógia, tudom)
Azért próbáljuk ezt elmondani, mert a legtöbb ember, aki keletre vetődik, az picit megváltozik.
Jó irányba, már ha van ijen egyáltalán, hogy jó irány.
És valószínűleg nem a turistalátványosságoktól, hanem a milliónyi ismeretlen mosojtól, ami feléd árad a szemét közül és a milliónyi nincstelentől, akik mindig csinálnak valamit, hogy ne jusson idejük meghalni.
Mi meg pszichológushoz megyünk, ha meghal a hörcsögünk.( demagógia)
A feltett kérdéseket persze nem fogjuk és nem is tudjuk megválaszolni.
A mitőlt csak ők tudják.
Legközelebb a tömeg, szag, és étel témaköröket járjuk körbe.
7-2 arányban a stílus, papucs orrán pamutbojt.
E heti játékunk:
A szövegben, a két megjelölten kívül elrejtettünk öt demagógiát.
A hejes beküldők közt egy Beszél a szél c. cd-t sorsolunk ki.