pundi

Pondicherry-t a franciák alapították és szép sétányai, kellemes utcái teszik a turisták kedvenc célpontjává, plusz rengeteg, úgynevezett ashram van, ahol a sok jógázni vágyó külföldi feltöltődhet bélcsível és befeléfigyeléssel.
Nagyjából már mindenütt merünk mindent enni, nagyjából tudjuk is, hogy mit eszünk, és nagyon szeretjük a picike kis heji étkezdéket, de be kell valljam, hogy a három hét után elfogyasztott csokis croissont (?) az levett a lábunkról és erős honvágyat ébresztett bennünk.
Aztán ez hamar elmúlt.
És mindenképp szeretnénk köszönetet mondani annak a szervezetnek, amej lehetővé tette, hogy Pondicherry-ben lehessen legálisan alkoholt kapni. Mert egyébként nyema.
Egy sörbacardi combóval vétettük észre magunkat, mondanom se kell Anna volt az egyetlen nőnemű szeméj a hejen, amejhez képest a tabdi borozó egy exkluzív lokál.
Asztalszomszédunk egy varjú, némi halmaradvány és fél liter szaft volt.
Éles kontraszt volt a hej és a választéka közt, gyakorlatilag minden volt itt. Az árak a felszolgáló személyétől függenek.
Talán Kubában lehetnek ijen hejek, megspékelve egy nagybőgőssel.
Az addiktív olvasóinkat biztosan érdekli, hogy itt lehet kapni sima, meg strong sört, ami 8,5 %-os , és egészen príma hatásfoka van.
Az egy sör nem sör hipotézis itt megdőlt, nem törekednek a kinyíródásra, egy után szépen hazamennek a legények.
Mi is.
Ami még szépségdíjas, és gyerekkoromat idéző, hogy lehet szálanként kapni cigarettát.
Gyakorlatilag bárhol, ugyanakkor alig dohányoznak a népek.
Azt hittük mindenhol, mindenki füstölni fog, ehejett alig látni dohányost és a vonaton is a kalauz bácsi cinkossága és cigifüggősége kellett ahhoz, hogy sunyiba rágyújtsunk a wc mellett. A köztereken és nyilvános helyeken sem lehet dohányozni, az embert odébb küldik pár méterrel a hivatalok vagy vasútállomások előtti placcról. És nem is mindig a biztonsági őr, hanem néha átlagemberek.
Ennyit erről.
Másnap újra robogót béreltünk és meglátogattuk Auroville-t.
Itt újra megemlíteném, hogy robogózni elképesztően klassz.
Kipróbáltuk, hogy Anna ül elől, de sújpontunk áthejeződött egy másik dimenzióba és kormányozhatatlanná tette a járművet, így én élvezkedhettem elől .
Aki még nem hallott Auroville-ről az mindenképpen nézzen utána bővebben.
Egy remek kezdeményezés, vállalható célokkal, majdhogynem hiba nélkül, bár mindenképp szükségeltetik hozzá egy kis spirituális gondolkodásmód, kirepült gyerekek, egy vagy több válás és hippiszerkó.
Auroville egy óriási nemzetek feletti kommuna, spirituális alapokra helyezve. ’68-ban alapította egy Mother-ként emlegetett francia nő és egy indiai férfi (Sri Aurobindo). Az egyetlen hely Indiában, ahol nincsen szemét. A központjában egy nagy szimbolikus gömb alakú monument van, benne egy nagy ásvánnyal. A kommuna környezetbarát és önfenntartó, napelemekkel üzemel, komposztál és a munkát ad a környező falvakban lakóknak, igényes és drága kézzel készített mindent árulnak, a nyugati ízlésnek megfelelően. Az egy napra ide látogatók azonban nem sokat láthatnak az egészből, csak egy információs központot, a gömböt és a boltokat. Van egy elég kellemes vállalati üdülőjük is a tengerparton. Tervezzük, hogy visszatérünk ide pár napra és bekapcsolódunk az itt fojó szellemi és fizikai munkába, és bepillantást nyerünk a szellemi lét napfonatába. Meg a spenótos pitéjük is botrányosan jó.

Pondicherry-ben találkoztunk az első nem láncra kötött elefánttal. Ki volt festve és helyes kis csörgős bokalánc volt a két mellső lábán. Sok templomnak van elefántja, de még nem láttuk őket munkában. Ez az elefánt a templom előtt állt egy forgalmas kis sétálóutcán és szórakoztatta a népet. Lehetett neki füvet venni és megetetni, illetve pénzt rejteni az ormánya hajlatába, amit rendes elefánthoz illően azonnal odaadott a gazdájának. A pénzadományt áldással jutalmazta, rákoppintott egyet az adományozó fejére.

A végére szeretnénk megemlíteni, egy lenyűgöző információt, ami egyáltalában nem az de mégis van benne valami magasztos, vagy giccses, vagy szánalmas vagy nemtudom, ojan mint állni a déli csücskön mondjuk, na.
Képzeljétek, egy kézfogásra vagyunk Mahatma Gandhitól! Ti pedig kettőre.

U.I.: Isten éltesse az U20-as válogatottat és Korbuj-Zafourek Zalánt, aki már legalább 3 napos és az első pontosly-bébi. Ajándéka, hogy nevét élete végéig pontosjével írjuk. Az első pontosly-bébilány pedig a már legalább 2 napos Gellért Panni, akit szintén melegen üdvözlünk a távolból.