meg mindig

Lokális mélypontra jutva a következő kérdésekre kerestük a választ:

Meddig fogunk még a kórteremben lakni?
Kórteremben lakni kétélű fegyver. Egyrészt ahogy jössz haza és átvágsz a tömegen egyre több betegség apró jeleit fedezed fel a magadon. A köhögés nyilvánvalóan csak tbc lehet, a piros pötty a lábunkon egyértelműen egy gyógyíthatatlan fertőző betegség, és amitől le fog esni a hónaljunk, vagy a tbc szövődménye.
Másrészről meg pont tojunk rá, mert egy kórházban biztos meggyógyítanak.
A tüdő és betegségei azért kapnak ekkora figyelmet, mert Indiában a lakosság legalább 1/3-a nagyon csúnyán köhög,
A tüdőbetegség kétélű fegyver. Csak vicceltem.
Talán azért beszéltem ennyit erről, mert két hete köhögök és az elején féltem, hogy valami, de már jobb a hejzet, és piros pöttyök is jócskán vannak rajtam. Ezzel talán elűztem a démont.
Ami még a témához tartozik, hogy itt még létező betegség a diftéria és hogy a kereszteződésben ül két ember - nagyon köhögnek - egy kocsiban, aminek tuti, hogy swarcba csinálták meg a zöldkártyáját, és egy Commodore 64-es géppel a légszennyezettségi adatokat mérik. Remélem, hamarosan összeismerkedünk, és megmutatják nekünk a tutit.
Annának már nagy rajongótábora van a nővérkék között, és mindig keresik őt, a legszebb, hogy nem tudnak angolul, csak annyit hogy eat, és mikor találkozunk mindig kérdik, hogy voltunk-e a napszaknak megfelelően táplálkozni. És boldogok nagyon. Nekem egy haverom lett, akinek a bátyját valami csúnya bajjal műtötték, aminek köze van a spermához – nem akartuk részletesebben tudni -, de kapcsolatunk bimbózó stádiumában hazaengedték a bátyót szerencsére.
Mi a dolga annak bácsinak, aki minden este kihoz egy padot a kórház elé, lefekszik, és néha sípol egyet?
Gyurikának hívjuk. Először azt hittük valami egzotikus madár, de aztán megláttuk, és azonnal beleszerettünk.
Ő az éjszakás. Lefekszik a padra kórház bejárata előtt, kezében egy bot, szájában egy síp és fütyül. Bármit is csinál, nagyon akkurátus, mert jobbra, balra és előre is fütyül, majd büszkén körbenéz. Még nem jöttünk rá mi okból csinálja, de nagyon kíváncsiak vagyunk rá.
Létezik-e olyan város, aminek csak szar részei vannak?
Vannak jó részek is, csak még keresni kell. Tegnap vettünk egy térképet is, hogy képbe kerüljünk, és legnagyobb döbbenetünkre a tourist topic alatt találtunk egy Disney Land nevű hejet.
Mit kívánnak a zarándokok, akik kopaszra nyírják a fejüket, bebiztosítva, hogy valóra váljon a kívánság?
Csakis világbékét és még azt, hogy nem szeretnének megint krumlibogarak lenni következő életükben.
Van-e száz százalékosan hatékony fegyver a szúnyogok ellen?
Ennek a témának egy külön fejezetet fogunk szentelni, de elöljáróban annyit elmondhatunk, hogy mindenkinek van egy Achilles sarka. Akinek nincs, az egy Achilles sarok. Nekünk a szúnyogok. És mikor este stroke közeli állapotban hajkurásszuk őket, minden remény nélkül, akkor nem tudunk másra gondolni, mint hogy ez azért van, hogy rájöjjünk egy módszerre, amivel ki lehet küszöbölni a szúnyogfaktort az emberek életéből és egy szebb jövő felé segítsük az emberiséget. Dolgozunk rajta.
Ámen.

Mitől fekete néha a víz…?
?

Lassan lendülünk felfelé, ahogy többet sétálunk a környéken. Egy nagy kereszteződés mellett lakunk, az észak-déli és a kelet-nyugati országutak itt találkoznak. Napi szinten ez az jelenti, hogy brutális a teherforgalom, egész éjjel dudálnak a teherautók. A harmadik naptól már ojan volt, mintha egy zeneiskolában lennénk, ahol az elsőéveseknek bemutatják a fúvós hangszereket, és mindenki kipróbálhatja, majd választ, amejik tetszik. A szobai ventilátor a metronóm. A felvett hanganyagból majd egy zenei összeállítás hallgatható meg az oldalon, ha lehet feltölteni hangfájlt. A pár darab járdasziget egyikén tegnap húsz embert számoltam meg, akik ott töltik az éjszakát. A kereszteződés közepén. Van itt még pár kis trafik, de olyan elviselhetetlen a csatorna szaga, hogy inkább a másik irányba indulunk el. A közvetlen szomszédaink: Egy állami öntözésügyi hivatal, amely előtt egy kis nád szaletliben töltik a napot jólöltözött hivatalnokok, beszélgetnek, újságot olvasnak. Egy mezőgazdasági kölcsönző: ahol traktort biciklit, lovaskocsit és ökröt lehet kölcsönözni. Jön reggel a bácsi hogy rent a bull, elviszi és este meg visszahozza. Egy kis bódé, ahol kapákat lehet kölcsönözni. Egy biciklikölcsönzőnek tűnő telep (inkább csak 20 bicikli egymás mellett), de közben mindenkitől azt halljuk, hogy Indiában már nem lehet biciklit kölcsönözni, csak motort vagy autót. Két trafik. Egy kajálda, amibe nem fogunk bemenni. A ’New modern supermarket’, amit muszlimok visznek, minden férfi nagy szakállal, sapkában, egészen arabos vonásokkal. Néhány rendelő, sok gyógyszertár. A másik irányban főleg gránit- és márványlerakatok találhatóak. A belvárosban egyszer voltunk, nem volt eléggé meggyőző. A Krishna folyó partján fekszik, ami kb. tíz Duna szélességű. Az áradásoknak vége, most a helyreállítások zajlanak. Főleg a folyó menti területeket sújtotta a víz. Az ateista központ egyik részlege is részt vesz a segélyezésben, csomagokat osztanak a legsúlyosabban érintett falvakban minden családnak. Mi is velük tartottunk egy ilyen útra, négy faluban jártunk. Egy töltésen mentünk végig, ameddig feljött a víz, az egyik oldal tiszta zöld, szép földek, a másik oldalon minden termény barna, elrohadt. Néhány részen a kunyhók még víz alatt. A legrosszabb helyeken állítólag két méteres víz és sár volt. Mostanra visszaköltöztek az emberek a házaikba. Egyébként pedig nagyon szép vidék, lapos, rizs, cukornád és pálmafák mindenhol. Elég szegény házakkal. A városhoz képest csönd van, alig van szemét (valószínűleg nem tudnak annyi becsomagolt szart venni), és friss a levegő. Pár hetet ott fogunk tölteni a kutatás miatt.
Segíteni szerettünk volna a csomagok pakolásánál és szétosztásánál, lelkesen indultunk el reggel 7-kor. A lelkesedés addig tartott, amíg ki nem derült, hogy már minden elő van készítve és semmi dolgunk. Minden faluban egy kis ceremónia keretében adják át a csomagokat, öt beszéd, aztán át lehet venni a segélyt. Tehát nekünk is a pódiumon a helyünk. Próbáltunk távolabb helyezkedni, de nem nagyon sikerült észrevétlennek maradni. Több nénivel és gyerekkel összebarátkoztunk, mindenki nagyon hálás volt nekünk a segítségért. Aztán lefotózott minket valaki, akiről kiderült, hogy a helyi újságnak dolgozik. Az eredmény: másnap megjelent a kép, képaláírás: ők is segítenek a helyreállításban. Mint a 22-es csapdájában de Coverly őrnagy, akiről senki sem tudta kicsoda, de minden város elfoglalásánál ő volt a címlapon.

Ezen a héten egy hindu ünnep van, Diwali, a fény ünnepe. Napközben petárdázás volt mindenhol szilveszteri mennyiségben, sötétedés után pedig tűzijáték, minden háztetőről és kertből, 6-tól éjfélig.

Legközelebb interjút közlünk az utánozhatatlan köztéri szobrok készítőjével.

Ui: a leveleket közösen írjuk, beleírunk, átírunk, szétírunk stb.
Ha valami nem egyértelmű az ennek tudható be, ezért elnézést kérünk.
Képekkel csak később fogunk jelentkezni, óvatosak lettünk a vírusok miatt.