a hejes megfejtes

Eltelve az elefántkalanddal, másnap utunk Alleppey felé vezetett.
A várost úgynevezett public ferry-n támadtuk meg, ami egy tömegközlekedési eszköz a Backwater lakosainak. A több, mint két órás út 40 forintba került.
(a térképtáska játékunkra, ha jól láttuk Szari nevű olvasónk válaszolt legelőször. Nyereményét szeméjesen nyújtjuk át, amint hazaértünk. A hejes megfejtés természetesen a Backwater volt. A kedves nyertes választhat a felajánlott ajándékok közül, amelyeknek közös sajátossága, hogy egyszer sem kerültek használatra utunk során: Szasza búvárszemüvege, 20 db golyóstoll, amiket szóróajándékba szántunk, de láthatóan India elég jól el van látva tollakkal, két pár bikini, egy xxxxl-es, divatos férfi téli pullover, és egy depresszív Nabokov könyv, amelyet jelen körülmények között egyikünk sem fog elolvasni.)

Ez volt a legszebb utazásunk! Két és fél óra heji lakosokkal, apró és mégapróbb csatornákon keresztül, mejeken pezseg a vizi élet.
Emberek járnak dolgozni dipótáskával egy nagyvárosba, rengeteg halász van, akik vagy kézi, bambuszbot hajtásos kenujukkal harcsáznak, vagy pedig kis lepedőből eszkábált vitorlájukkal igyekeznek a halacskákhoz.
Már írtunk erről a területről, de most egy tök más szemszögből kaptuk az ívet.
Most nem unatkozó turistákat láttunk és botcsinálta műfolklórnéniket, hanem hús-vér létezést.
Úgy kell elképzelni a hejet, mint Amszterdam és a Kis-Balaton keverékét.
Vízi járművel járnak az emberek iskolába, boltba, templomba, dolgozni. A hajóból kikiabálnak az ismerősöknek.
Ahol sikerült lecsapolni az árteret, és egy pici placc született, ott építettek egy valamit.
Két víz között hosszúkás földnyelvekre épültek a házak, pont egy sor ház fér el. Így a ház kapuja előtt és a hátsó kert mögött is víz folyik. Sok háznak saját hídja van.
A csatornákon apró gyalogos hidak vannak, mejeket nagyon idős, nagyon kockás hasú bácsik nyitogatnak le s fel egész nap.
Az egésznek olyan hangulata van, hogy úgy érzi az ember, hogy itt el tudna éldegélni.
Alleppey-be érkezve egy nagy tó és a giccs határait feszegető naplemente fogadott minket.
Alleppey-t másnap biciklivel jártuk be, úgy látszik a világ bármely pontján számunkra ez bizonyul a leghatékonyabb és legfüggetlenebb közlekedési eszköznek. Az egyik földnyelven egy zsákutcába értünk, ahol az előző napi kompút kalauza igazított útba minket, megismertük és ő is, ááá, a tegnapi 3:30-as kottayami, ugye? Azt hiszem részünkről nagyobb teljesítmény, hogy megismertük.
Alleppey kis város, sok csatornával, nagyon kellemes és őszinte helyekkel. Furcsa módon nincsenek éttermei. Van viszont egy Mao kőszobra, két tollal az ingzsebében. Itt szeretnénk kitérni a kommunistákra. A Lonely Planet szerint Kerala egy sikeres szocialista állam. Amikor először betettük a lábunkat Keralába, a Cochin-i pályaudvar mellett ezer vörös sarló-kalapácsos zászló lengedezett az út szélén és éppen beszédet tartott egy túlhevült kommunista szónok. Aztán ahogy beljebb hatoltunk, mindenhol folytatódott a kis zászlók sora. Minden városban kis színes színpadok felállítva, brutális hangerővel újabb lelkes szónokokkal. Láttunk kisteherautó platóján negyven férfit kis zászlókkal, pont így képzeltem, amikor nálunk először megnyerték a választásokat a kommunisták. Bármerre néz az ember, biztos, hogy van a látképben egy sarlókalapács, vagy egy CPI(M) felirat, ami a marxista kommunista pártot jelöli, nem összetévesztendő a sima kommunista párttal. Ezekről a dolgokról megpróbálunk majd még részletesebb információkat szerezni, egyelőre csak könyvélményekre és a látottakra hagyatkozunk.
Busszal hagytuk el Keralát a déli részen, az útin végig hangszórók Lenin’s voice felirattal. Később sima hangszórók, amiből hindu dallamok folytak, néhol megszakítva egy-egy mecset imájával. Egyébként pedig Keralában nagyon magas a keresztények aránya is, az írástudás szintje pedig a legmagasabb egész Indiában, majdnem 100 százalékos.
Következő számunkban a szubkontinens legdélebbi szállásáról jelentkezünk.