szalveta

Minden munkahejet utál valaki. Komojabb összeget tennék arra is, hogy Claudia Schiffer vagy a Scarlett Johansson büdöset kakkant. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy Hampit meg lehetne unni.

A magányos bojgó nevű útikönyv a huszadik hejen hozza az indiai látnivalók közt, de nálunk torony magasan vezet.

Nálam speciel a világon, de azért én nem láttam ojan sokat belőle, hogy mérvadó legyek.

Ojan a hej, mint egy jó vallás. Újra és újra hozzáad valamit az életedhez, az állandó dolgok mindig más szemszögből jelennek meg, és új értelmet nyernek.

Azt hiszem itt nem csak frázis, hogy megtalálhatja az ember önmagát. Ha akarja.

Mi annyira nem akarjuk, de sokat gondolok rá, mi lenne, ha igen.

Akár még szalvétákat is gyűjthetnék, vagy bármit.

Jelentkeztem földrajz szakra is, majdnem fel is vettek, de nem pontosan tudom, hogyan alakult ki ez a táj.

Nagyjából van egy fojó, ami keresztül szel egy kősivatagot.

Na mindegy, keressetek rá a valamejik keresőben, meg mi is teszünk fel képeket, mert nem nagyon tudjuk elmondani.

Nagyjából ez lesz az utolsó bejegyzés, maximum még egy böffentés lesz, de nem valószínű. Már félig otthon érezzük magunkat, de azért azt megemlítjük, hogy nagyon hadakoztunk ellene, de benyelt minket a gépezet és műhippik lettünk.

Anna felvásárolta a fél bahiát, én még úgy ahogy, de tartom magam a néprajzos ingemmel, amej főnix madárként egy mosás után váratlanul megújult, de azt például nem bírtam ki, hogy egy gyerekkori vágyamat ne teljesítsem be.

Vettünk egy végletekig giccses eljegyzési bokaláncot és felpakoltuk.

Kicsit buzis, mármint rajtam, de nem érdekel.

Majd ellensújozom egy férfias bajusszal.

A város ezek közé a sziklák közé épült és a templomok meg a lakóházak félig a sziklák alatt fekszenek. Hazafelé minden nap egy kis motoros hajóval kell átkelni a fojón. A csónakban szűkösen húszan férnek el, az orrában pedig pont annyi hely van, hogy egy motort is át lehessen vinni szükség esetén.

Bicikliztünk és motoroztunk is sokat. Azért az érdekes, hogy felépítésükben downhill biciklik tömegét lehet kölcsönözni, dögösek, de nincs rajtuk váltó. Egy margit-hídnyi emelkedő után beszarunk. Erőnlétünk rohamosan közelít a nulla felé, úgyhogy megtervezett kardio sörözésekkel kell feltornáznunk magunkat karácsonyra.

Az előző bejegyzésben akartam említeni, hogy mijen szép slankak lettünk, de azóta a világ legjobb éttermében flamózunk úgyhogy a fogyásból nem lesz semmi mire hazaérünk.

Már utaztunk semi-sleeper busszal, és holnap pedig full sleeperrel támadjuk Goát. Reméljük, ez valóban azt jelenti amit.

Na ijenek. Szóval, aki Indiába jön, jöjjön el Hampiba, mert ez a csúcs.